Skip to main content

Kevin McDermott

Kevin McDermott: Népi ellen­állás és konformizmus a sztá­linista Csehszlovákiában

Általánosan elfogadott nézet, különösen a megrázó erejű 1956-os történések fényében, hogy a sztálinizmus korszakában Csehszlovákia mindvégig a politikai stabilitás, a kommunista ideológiai ortodoxia és a társadalmi összetartás békés hona maradt. Nem kétséges, hogy a lengyelországi és magyarországi megmozdulásokkal összehasonlítva Csehszlovákiában az antikommunista ellenállás minimális volt. A csehek föltételezett passzivitásának mély, egészen az 1938-as müncheni egyezményig visszanyúló gyökerei voltak. Egy, a korabeli Prágában közszájon forgó mondás 1956 novemberében jól érzékelteti ezt a passzivitást: „A magyarok úgy viselkedtek, mint a lengyelek, a lengyelek pedig úgy, mint a magyarok, a csehek meg úgy viselkedtek, mint a disznók.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon