Skip to main content

(Kertész Erzsébet)

(Kertész Erzsébet): Tisztelt Beszélő!

Toldozgatunk-foldozgatunk – a Terézvárosi Családsegítőről (Beszélő, 1992. október 24.)


Egy alkoholelvonással is foglalkozó intézetben dolgozom, immáron nyolc éve. Azt mondhatnám tehát – apró, örömteli sóhajok kíséretében –, hogy aki „önként” le akar szokni, azt küldjék hozzánk. Megtanultam a leckét pszichológiából: azzal a szenvedélybeteggel lehet eredményt elérni, akiben megvan a szándék a gyógyulásra. (Azzal is, akiben nincs, csak abban azt fel kell ébreszteni.) Mégsem mondom, hogy ide nekem a gyógyulni vágyót, mert a tapasztalataim az eredményesség tekintetében mást mutatnak. Leginkább azt, hogy az intézetünk egy bűvös kör (talán búzakör?) közepén áll.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon