Skip to main content

Keresztesi József

Keresztesi József: Kivágatok

Amikor annak idején recenziót közöltem Szvoren Edina első kötetéről, a Perturól, ezekkel a szavakkal zártam az írásomat: „Vigasz nélküli zártság, ugyanakkor megejtő sokszínűség ennek a zártságnak a különféle megjelenítéseiben. Innen indul hát napjaink talán legígéretesebb magyar novellistájának a pályája.” Az új kötet, a Nincs, és ne is legyen legfőbb kérdése számomra az volt, hogy vajon merre vezetnek utak a bemutatkozó gyűjtemény novelláiból, amelyeknek a hősei voltaképpen foglyok: a zárt, lényegi változásra és érdemi kommunikációra alkalmatlan viszonyok foglyai.

Keresztesi József: Khairóneia fölött az ég

In memoriam Horváth Tamás (1969–2001)


„A Poprád havas hátán kisdiákok korcsolyáztak, és az odvas fa, amely a tervrajzon megjelöltetik, most is azon a helyen állott, csak valamivel kisebb lett. A kolostor tornyán állanak a kopott óramutatók, mert még ma is ott ült az egyik mutatón az az öreg varjú, amely talán már Szindbád gyermekkorában foglalt ott helyet. A kőfalról, amely az ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat, de ahol a vakolat megmaradott az esőverte, szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók.

Keresztesi József: Héraklész kontra Hercules,

avagy miért nem szeretik a gyerekek azt, amit tanítok nekik?


Buszmegálló, reggel. Nem tudom, miért, a reggeli buszmegállóban mintha mindig hideg volna, pedig fél nyolckor is szokott sütni a nap, nyilván. A buszon a gyógyfürdő aznapi közönsége lökdösi és tapossa egymást, könyörtelen harc folyik az egészségért. Az élelmesebbek ülőhelyhez jutnak, a többiek viszont, gondolom, előbb szállhatnak le, és némi helyzeti előnnyel kezdhetik a finist. Számomra szerencsére rövid ideig tart az utazás, a falu, ahol dolgozom, mindössze tizenöt kilométerre van a várostól. A busz épp az iskola előtt rak le.

Keresztesi József: Rémálom II. – Freddy visszavág


A horrorfilmek szívünkhöz nőtt szörnyetegei elpusztíthatatlanok: újra és újra visszatérnek, hogy újabb és újabb folytatásokon keresztül borzolják idegeinket. Ilyen a filmipar – és ilyen az élet.

A Használt Akkumulátor Feldolgozó Üzem (nevezzük HAF-nak vagy akár Freddynek) Mátrába telepítése nem mai ötlet. No de azért tudhatjuk, az elmúlt negyven évben is akadtak ám eredmények szép számmal, s ezeket bizony kár lenne elvetni.


Keresztesi József: Két lépés

Rubin Szilárdról, még egyszer

Ha azt mondom, hogy ismertem őt, máris pontosítanom kell magam. Leveleztünk, és folytattunk jó pár hosszú telefonbeszélgetést azt követően, hogy 2003-ban elnyertem egy ösztöndíjat Rubin Szilárd életművének a kutatására. Akkor már hosszú ideje Tapolcán élt, visszavonultan és elfelejtve. Meglepte, hogy egyszerre csak fölbukkant valaki, aki az ő munkáival foglalkozik. És persze örült is neki, nagyon segítőkésznek bizonyult, jó néhány dokumentummal ellátott. Ekkor még előtte voltunk a Csirkejáték harmadik (különösebb visszhangot nem verő) kiadásának és jóval előtte a németországi felfedeztetésének (amely aztán nagy visszhangot vert idehaza is).

Keresztesi József: A horhosban

Centauri Pátosz a káosz­ban és Kék angyal című kötetéről

Centauri kétségkívül sajátos helyet foglal el a mai magyar irodalom játékterében. S most nem is elsősorban arra gondolok, hogy kizárólag az írói nevét használó, a személyazonosságát titokban tartó szerző (bár tekintve, hogy nemrégiben szabályos szerzői esten is részt vett – igaz, függöny mögött ülve –, ez a rejtőzködés inkább a szerzői szerep stilizációjának tetszik, mintsem radikális választásnak). Sokkal fontosabb kérdés, hogy védjegyévé tett kívülállása miként mutatkozik meg a poétikájában.

Keresztesi József: A képzelet iskolája

Németh Gábor A tejszínről című kötetéről

Már tízlépésnyi távolságból látod, hogy kiszúrt magának. Kötött, lila sapka, koszos orkándzseki, a kezén kivágott ujjú pamutkesztyű, kezében a Fedél Nélkül, egyetlen példányban, nejlonba csomagolva. Egyetlen példány, láthatóan a sajátja, nem eladásra kínálja. Jelez vele inkább.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon