Skip to main content

Karsai György

Karsai György: Válasz Vidnyánszky Attilának

2013. október 16.

Kedves Attila!1 Bár már évek óta nem volt olyan megszólalásod, közszereplésed, intézkedésed, amellyel egyetértettem volna, nálam mégis most telt be a pohár: a Heti Válaszban (XIII/37, 2013. szeptember 12, 24-27.old., Sümegi Noémi interjúja) és az Origo.hu-n (2013. szeptember 17., Dull Szabolcs interjúja) megjelent, műfajilag nehezen besorolható gondolatfutamaid olvastán. Leginkább elvakult vagdalkozás, vagy gyűlölet-ars poetica lehetne ennek a sajátos műfajnak a neve, amelyet – minden bizonnyal öntudatlanul! – művelsz. 

Bajomi Lázár Péter, Bozóki András, Gáspár Máté, Inkei Péter, Karsai György, Marsovszky Magdolna, Mélyi József, Nagy Gergely, Petőcz György, Vörös Miklós: A kulturális szféra helyzete Magyarországon

2013. július 3.

„Őszintén bevallom, jobban félek a sablontól, a vaskalapos reakciótól, a régi egyszerű utánzásával járó unalomtól, a művészi bátorság meggyengülésétől, mint a túl merész kísérletektől. Az erőteljes művészeti fejlődést nem az egyoldalú és mesterséges irányítás, hanem legjobban az egyéniség szabadsága fogja biztosítani.”
(Gróf Andrássy Gyula)

 

Karsai György: „A szorongás indokolatlan”, „a szemléletváltás lehetséges”

Bozóki Andrásnak ez az idei második esszékötete (a másik: Virtuális köztársaság. Gondolat, 2012). Míg abban elsősorban a politológus-szociológus Bozóki írásai kerültek egy csokorba, tehát ott az elmúlt évtizedek történéseit kutató elméleti szakember tudományos igényű elemzéseit olvashatjuk, addig ennél a kötetnél nem lehet egységes műfaji meghatározást adni. Napilapcikk, publicisztika, könyv­recenzió, korrajz, esszé, memoárrészlet, nyílt levél, interjú: rendkívül széles skála, egyetlen recenzió nem vállalkozhat minden rész áttekintésére, értékelésére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon