Skip to main content

K. Horváth Zsolt

K. Horváth Zsolt: Egy munkaszolgálatos fényképre

2014. május 24.

Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológust, pedagógust 1942-ben belföldi munkaszolgálatra hívták be. Előbb Hárosra, utóbb Szentkirályszabadjára vezényelték, ahová néhány, a minisztériumba beérkezett panaszlevél nyomán kiszálltak raportra, s a szemlére állított muszosoktól megkérdezték, hogy ki írta a panaszlevelet. Természetesen senki sem lépett ki, nem vállalta a felelősséget. Kis idő múlva Mérei mégiscsak kilépett, s azt mondta: „a levelet ugyan nem én írtam, de én elmondanám, hogy itt milyen az élet”. Majd még páran kiléptek, s ugyanígy beszámoltak a tábori körülményekről.

K. Horváth Zsolt: Az erőszak imperatívusza

Molnár Gergely politikai ontológiája

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon