Skip to main content

Juhász József

Juhász József: Bosznia szerb–horvát kiegyezés előtt?


Kész ténynek lehet tekinteni azonban, hogy a horvátországi és a bosznia-hercegovinai szerb „államokat” katonailag összekötötték egymással és Szerbiával, s azt is, hogy Horvátország ellenőrzése alatt tartja a számára legfontosabb területeket. Ebben az értelemben valóban létrejöhetnek a bosznia-hercegovinai szerb–horvát háború lezárásának feltételei.

Különbéke…

Noha az érintettek – különösen Zágráb – többnyire tagadják, valóban számos jele van egy szerb–horvát különalku formálódásának.




Juhász József: „Új nemzeti stratégia”!?


Csoszicsot egy nemzetközileg el nem ismert állam belülről is vitatott legitimitása parlamentje választotta meg.

Juhász József: Államalapítás Belgrádban


Hétfőn Belgrádban a szövetségi parlament maradékának ülésén kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, és elfogadták az „új” állam alkotmányát. A „minden szerbet egy államba” jelszó után igen sovány eredmény lenne a kéttagú föderáció, így aligha tételezhetjük föl, hogy Belgrád máris letett volna a nagyszerb álmokról. Ehhez még ma, az amerikai Jugoszlávia-politika megváltozása után sem eléggé erős a külső nyomás.

Juhász József: Nyílik a második front?

Bosznia–Koszovó


E sorok írásakor még bizonytalan a hét eleji brüsszeli Bosznia-értekezlet kimenetele, de félő, hogy megegyezés híján megállíthatatlanná válik a háború további terjedése. Az egyetlen biztató jel pillanatnyilag az, hogy az összecsapások ellenére sem függesztették fel az ENSZ-csapatok Jugoszláviába küldését.

Forrongó Bosznia

A boszniai helyzet sokáig kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak számított a szerb–horvát viszonyhoz képest.




Juhász József: Mégiscsak tűzszünet?


Úgy tűnik, az eddigi tűzszünetek taktikai jellegűek voltak: a külföld, az ellenfél és a hazai közvélemény manipulálását, illetve a katonai erőátcsoportosításokhoz szükséges minimális nyugalmat szolgálták, esetleg csak egy-egy nagyobb hóesés következményei voltak. Most viszont a szokatlanul hosszú fegyvernyugvásból arra következtethetünk, hogy ezúttal másról vagy legalább másról is szó van.

Változó számítások

Zágráb engedett, hiszen a békeerők a válságövezetekbe, és nem a határokra mennének.




Juhász József: Kiúttalanul


Gondolkodásnyi szünetet!

Ma már a szenvedélyek uralják a politikai terepet. A két fél mereven szemben áll, fanatizálódott, minimális közöttük a kommunikáció, belpolitikai nézeteik között alig van érintkezési pont.


Juhász József: Mikor van a háborúnak vége?


A fegyvernyugvás közel sem teljes ugyan, de mégiscsak meghozta azt a „lélegzetvételnyi szünetet”, amelyre minden érintett félnek szüksége volt. Kérdéses azonban, hogy átmeneti megnyugvást vagy a békés kibontakozás lehetőségét jelenti-e a tűzszünet. A kommentátorok e tekintetben szkeptikusak, mert nem politikai fordulatot, csupán taktikai megfontolásokat sejtenek a hirtelen békülékenység mögött.

Rendezni kell soraikat

A hadseregnek egyre komolyabb gondjai voltak a mozgósításokkal.




Juhász József: Hágai Brioni?


Valóban, a hágai konferencia eddigi egyetlen eredménye, hogy még nem szakadt meg. A köztársasági elnökök, majd a külügyminiszterek elmondták szokásosan egymásra mutogató beszédeiket, de végül sikerült összehozniuk két albizottságot (az alkotmányügyi, továbbá az emberi jogi és kisebbségi reszortokra), és megegyezniük a nemzetközi döntőbizottság összetételében. Lord Carrington, a konferencia elnöke pedig e héten Jugoszláviába utazik, hogy a helyszínen is tárgyaljon.

Kívülről nem megy

A megegyezés legnagyobb akadálya az, hogy egyelőre csak a külvilág akarja.




Juhász József: Csetniksztori


Csetnikeknek (a ceta = csapat, osztag szóból) eredetileg azok a szerb parasztok nevezték önmagukat, akik a középkorban a török uralom ellen harcoltak. A török alóli felszabadulás után is léteztek a csetnik nevet viselő nacionalista szervezetek, de a csetnikmozgalom jelentős szerephez csak a II. világháború éveiben jutott.

A királyi Jugoszlávia 1941. áprilisi náci lerohanása után Dragoljub (Draza) Mihailovics vezérkari ezredes mintegy kéttucatnyi tiszttársával együtt megtagadta a fegyverletételt.


Juhász József: Kiválni vagy elszakadni?

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Szerbia és a kettős – szerb és Crna Gora-i – identitása legkisebb köztársaság, Crna Gora az államjogi vitákban a föderáció híveként lépett fel. Ebben éppúgy szerepet játszanak a nagyszerb nosztalgikus hegemón törekvések, mint a fejlettebb területek megtartását célzó gazdasági szempontok, de az is, hogy az ország területileg leginkább szétszóródott népe a szerb. Ezért ha Jugoszlávia a mai belső határok mentén esne szét, a szerb nemzet államilag ugyanúgy feldarabolódna, mint a magyar.

Horvátország és Szlovénia a konföderációt szorgalmazza.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon