Skip to main content

Havas Fanny

Havas Fanny: Tánc- és illemtanórák a Wesley-ben

2014. március 25.

1995-ben nem sokkal a Beszélő hetilap megszűnése után egy alkalommal a Wesley szociális munkásképzéséről beszélgettünk, amikor Ottilia váratlanul azt mondta: Fannika, te leszel a tánc- és illemtanár! Csak néztem rá, mint borjú az új kapura. Fel nem foghattam, mire gondol. Látva elképedésem, felnevetett, és részletezte, miről van szó. Azon gondolkozott, hogy milyen jót tenne a szociális munkás hallgatóknak, ha általában a kultúrával, a művészetekkel, valamint önmagukkal is közelebbi ismeretségbe kerülnének, ha valamiféle érzékenyítésben részesülnének.

Havas Fanny: Vasárnap estétől kedd reggelig a heti Beszélőben


Ajánlom Nagy W. Andrásnak, Solt Ottiliának, Fekete Évának és Petri Györgynek

1989 őszén, az újkor hajnalán, a szabad beszéd, a szabad cselekvés lehetőségétől a mámorosságig lelkesülten, összeállt néhány szamizdat beszélős, név szerint Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, F. Havas Gábor, Eörsi János, Pap Mária, hogy hagyományaihoz híven Beszélő címmel, de a kor követelményeinek megfelelve, hetilapot csináljon honfitársai épülésére és nem utolsósorban a maga örömére, a maga kedvére.


Havas Fanny: Lélektől nemzetig

Magyar Lettre Internationale, 1994. tél
Folyóirat


Mindenkit, akinek figyelmét éppen a Pszichoanalízis és kultúra című fejezet ragadná meg a tartalomjegyzéket böngészve, vagy általában is izgat ez a téma, arra buzdítok, hogy fittyet hányva a megszokásnak és mohóságnak, hátulról kezdje az olvasást, a Kommentárok és viták cikkeinél. Ezek az írások ugyanis összefoglalják, áttekintik az érveket, ellenérveket, a magasröptű és alacsonyan szálló vitákat Freud és a pszichoanalízis dolgában, alaptéziseket tisztáznak, összefüggéseket bontanak ki: felkészítenek, rávezetnek az előző fejezetben foglaltak értő, „helyes” olvasatára.

Havas Fanny: „A Katalizátor egy kis pont”


Mennyire prosperál a Katalizátor Iroda mint könyvterjesztő, vagy ha nem, akkor miért nem?

Havas Fanny: Portugália messzire van

Vendégünk Lisszabon


Miért tudunk olyan keveset általában Portugáliáról és a portugál kultúráról, holott a portugál mint latin nyelv végső soron nem annyira elzárt, mint a magyar.

Ez több gyökérből táplálkozik. Egyrészt messze van, és a távolsággal nő az érdektelenség. Végül is Portugália Európa legnyugatibb pontja, igen kis ország, és nagyon könnyen összekeverhető más országokkal. A nyelve is meg a kultúrája is. Amikor A Grant kapitány gyermekeiben Paganel professzor meg akar tanulni spanyolul, akkor véletlenül portugálul tanul meg. A másik ok is szubjektív.


Havas Fanny: „Hát tele van jóval, bevallom, az élet…”

Bereményi Gézával beszélget Havas Fanny


Egyetemisták voltunk, amikor először találkoztunk egy társaságban. Egy nagy üres szobára emlékszem, a szoba közepén ült egy szőke lány, te mellette álltál, és felolvastál valamit. Olyan volt az egész, mint valami különös színházi előadás.

Havas Fanny: A látható látványról, mindaddig, amíg a szem ellát

Hajdu Istvánnal beszélget Havas Fanny


Van már elég lap, sok jó értelmiségi folyóirat. Miért kellett a képzőművészetről egy újat alapítani? Hajdan Elek Artúr vagy Bálint Aladár a Nyugatban írtak a képzőművészetekről, s éppolyan megbecsült szerzői voltak a lapnak, mint az ott publikáló költők, írók. Most nem lehetne így? A már meglévő jó folyóiratokba írni?

A Nyugatban, a Délibábban vagy bármelyik irodalommal, művészettel foglalkozó folyóiratban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy képzőművészetről is írnak, és nem is nagyon választották el a művészeteket, az irodalmat, a képzőművészetet.


Havas Fanny: „Vége az ifjúságomnak, beléptem a férfikorba”

Beszélgetés Mécs Imrével hatvanadik születésnapján


Beszélő: Egy egész ünnepségsorozat jegyében telt a 60. születésnapja. Az első estén ’56-os barátai körében ünnepelt, itt a lakásán. Tudom, hogy az 50. születésnapját is így ünnepelte, holott akkor az veszélyes mulatság volt, mert akár összeesküvéssel is vádolhatták magukat.

Havas Fanny: „Az élet mindenkit pofán vág, kicselez minden koncepciót”

Ascher Tamással beszélget Havas Fanny


Megnéztem az Új lakást, nagyon keserű előadás, egyetlen szereplőjével se tudtam együttérezni.

Hiszen ez a természetes, ez a minimum, amit egy előadásból ki kell küszködni; hogy senkinek ne legyen maximális igazsága. Ebben a darabban kásahegyeket kellett átrágni ehhez, mert néhány jelenetet kissé formálisan fűzött, varrogatott egymás mellé Goldoni. Talán nem is ezt a művét választottam volna, ha nem tudom, hogy a színház műsorszerkezetének vagy a színészeknek épp ilyesmire van szüksége.


Havas Fanny: Kelet-Berlin még megvan

Bak Gammával beszélget Havas Fanny


Ha valaki filmet forgat az apjáról, annak bizonyára valami elszámolnivalója van vele.

Minden gyereknek vannak vágyképei arról, hogy milyen legyen az apja. Nekem is voltak. Aztán volt szerencsém az apámmal, Jánossal három-négy évet együtt élni, s azalatt megtapasztaltam, hogy vágykép és realitás meglehetősen messze esnek egymástól. Ez gyerekként akkor fájdalmasan érintett, de tizenhat-tizenhét évesen már nem. Tíz évvel később lehetőségem volt ezt a filmet megcsinálni, ami számomra felért egy pszichoanalízissel.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon