Skip to main content

György Péter

György Péter: A Város, avagy lesz-e közép-európai talk show


Minden világkiállítás a Földi Paradicsom makettje. Javaink csábító felsorakoztatása, az értékek kirakatba helyezése. Az emberiség – így szólnak a reklámszlogenek – időről időre összegyűjti legfontosabbnak ítélt Nagy Témáit, egy halomba hordja ezen eszmék tárgyi hordozóit. A Párhuzam akciók járják be a világot, időről időre máshol kezdik az emberek fejüket törni, hogy mit is mondhatnának egy ünnepen, amelyen nincs mit mondaniuk.

Azonban a világkiállítások mégis élnek: hiszen ezek végső soron mitikus események ugyan, de józan megfontoláson alapulnak.


György Péter: Ombudsmanok inflációja


Abban a kérdésben, hogy nemzetiség legyen-e a zsidóság, láthatóan nincs egyetértés az érintettek körében. Nincs, s nem is lehet, már csak azért sem, mert roppant nehezen megválaszolható a kérdés, hogy kik is azok, akiket ez – az SZDSZ legalábbis bizonytalankodó asszisztenciájával kísért – javaslat érint, akik tehát úgy ítélik meg, hogy az sorsukat negatív vagy pozitív irányba befolyásolhatja, függetlenül attól, hogy a történettudomány és a vallástörténet szerint e kérdésben mi is az igazság, ami az emberi jogok kérdéséhez képest másodrangú, ha nem épp lényegtelen.

György Péter: A válság (ma)gyarló gárdája

Lehet a Magyar Gárda létrehívását alul- és túlértékelni, lehet olyan szégyenteljesen ostobán viselkedni, mint a médiasztárocskákhoz dörgölőző hadügyminiszter teszi, lehet fogadkozni és átkozódni, de a lényegen mindez mit sem változtat. A Jobbik által létrehozott paramilitáris, kétségtelenül a neonáci imázsnak megfelelő szervezet a liberális baloldal hosszú évek óta tartó szellemi hanyat­lásának, a kortárs kultúra kérdéseire való válaszképtelenségének köszönheti a létét.

György Péter: Szex hadiállapot idején

1 hozzászólás

György Péter: A holokauszt: a közös emlékezet


Kertész Imre Nobel-díja új helyzetet teremtett: a holokauszt kérdése kikerült a politikai nyilvánosság marginalizált, ugyanakkor komoly feszültségeket okozó kérdései közül, és visszavonhatatlanul a magyar kultúra immanens ügyévé változott. Megtörténhetett volna persze mindez, úgymond, a jótékony kezek beavatkozása nélkül saját erőnkből is képesek lettünk volna arra, hogy végrehajtsuk ezt a fordulatot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon