Skip to main content

Gyarmati István

Gyarmati István: A biztonság esélyei


A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelvei elfogadásával az Országgyűlés történelmi jelentőségű dokumentumot alkotott. Az ország újkori történetében először került sor arra, hogy saját, önálló biztonságpolitikát dolgozzunk ki, s alapelveit országgyűlési határozat rangjára emelve törvénybe iktassuk.

Az Alapelvek összefoglalja, „szentesíti” a kormány eddig folytatott politikáját, meghatározza fő princípiumait – reményeink szerint a 90-es évekre is –, s egyúttal további fontos döntések (Honvédelmi alapelvek és más dokumentumok elfogadásához) teremt alapot.


Gyarmati István: A körkörös védelem körül


A magyar biztonságpolitikáról szóló vitaindító cikkhez hozzászólva úgy gondolom, érdemes tisztázni néhány félreértést.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy publikációmban nem törekedtem arra, hogy egy az egyben a magyar kormány hivatalos álláspontját adjam vissza – nézetem szerint egy nyilvános vitában nem ez a szakértő elsődleges célja –, annál is kevésbé, mivel a hivatalos álláspont – szerencsére – a teljes felülvizsgálat és átdolgozás stádiumában van: nehéz lenne egy át- és kialakulóban lévő katonai doktrínát ismertetni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon