A Fekete Doboz új filmje, a Hagyaték, a megszállás végóráiról tudósít, a csapatkivonás folyamatát rögzíti az első naptól, az ünnepélyes hajmáskéri búcsúztatástól. Nyilatkozik több illetékes is: Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője a szovjet lépés politikai, stratégiai okait, összetevőit világítja meg, Burlakov tábornok, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka az elszámolás körüli nehézségekről fejti ki a jól ismert szovjet álláspontot.
Tényi István rendező kissé didaktikusra sikeredett dokumentumfilmjében nem is elsősorban a főhős, Kristály Gyula személye és viselkedése, cselekedeteinek a motívumai az érdekesek. Nem is a perben közreműködők okfejtései. Izgalmas persze az ügy, de még izgalmasabb mindaz, ami mögötte tapintható és érzékelhető. Ahogy előtűnnek a kádári „mű” repedései. Ahogy láthatóvá válik a hazugság és az elnyomás gépezetének – hol rafinált, hol brutálisan célratörő – működése. Ahogy a nagy mechanizmus kívülről és távolról, de elsősorban belülről irányítja az egyént.
– Hogyan ítéli meg: mit tehet az Európa Parlament, illetve az Európai Parlament révén egy-egy nyugat-európai kormány Erdély ügyében?
– A Parlamentben már minden lehetőt megtettünk. Jogilag sajnos nem tudunk nagyon sokat tenni. Mert ne felejtsünk el valamit. Annak idején Sztálin egyszer azt mondotta, ha egy nép annyira nyomorult, hogy mindenki csak arra gondol, mit fog holnap enni, akkor nem politizál. És akkor lehet uralkodni. A Ceausescu-államban – nem is akarom Romániának nevezni –, ez a filozófia érvényesül.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 10 hét
10 év 36 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét