Skip to main content

Galántai Zoltán

Galántai Zoltán: A bolygómérnökségig és tovább


„A nagy kérdés az, hogy a Világegyetem alapvetően csillagokból és galaxisokból, vagy életből és értelemből áll-e.”
(Steven J. Dick)

„Elvileg elképzelhető” – mondja az asztrofizikus Sir Martin Rees –, hogy a nagy léptékű kozmikus erők „valamilyen alapvetően új természeti törvény szerint működjenek”, elvégre egy fizikus például, ha szabadon lebegne a világűrben laboratóriumával együtt, soha nem fedezné fel a gravitációt (ennek kimutatásához ugyanis afféle, nagy tömegű testek közelségére van szükség, mint amilyen például a Föld).


Galántai Zoltán: Kolumbusztól a Columbiáig


„A háború amiatt tört ki, hogy egyszer összeszedtem országom [a Hold] legszegényebb embereit, s telepesekként a Hajnalcsillagra akartam küldeni őket, mert az még puszta volt, s nem lakott rajta senki emberfia. Phaetón [a naplakók királya] ellenben irigységből megakadályozta az áttelepítést...”
(Lukianosz: Igaz történetek. Révay József fordítása.)

Bolygósovinizmus és gravitációs kutak

Freeman Dyson, az ismert fizikus egy alkalommal két kategóriába sorolta a tudományos kutatási programokat: fenntarthatóakba és nem fenntarthatóakba.





Galántai Zoltán: Zéró tolerancia az interneten


„A drakóni törvények értelmében halálbüntetéssel sújtották a legcsekélyebb bűncselekményeket is. Így a munkakerülők, a zöldség- és gyümölcstolvajok ugyanolyan büntetést szenvedtek el, mint a templomrablók és gyilkosok. Később sokszor idézték Démadész bírálatát, hogy Drakón nem tintával, hanem vérrel írta törvényeit.

Galántai Zoltán: Álmainkban elkezdődött a múlt


„...a múzeum (...) kollektív emlékezet, ahol egy-egy
közösségnek az a képessége tükröződik, amellyel történelmi
múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni.”
(Giovanni Pinna:


Napjaink múzeuma)

A történész Stuart Piggott egy, a druidákkal foglalkozó írásában háromféle múltat különböztet meg: szerinte a múlt egyfelől létezik úgy, ahogyan valóban megtörtént (és ahogyan soha nem leszünk képesek teljesen rekonstruálni); másfelől ott van az általunk ismert (illetve valamilyennek ismert) múlt; végül pedig a vágyott (de a valóságban soha nem létezett) m


Galántai Zoltán: Star Wars, fikció, evolúció


„…a science fiction dinamikus ereje olyan energia, amelyet az ember most megpróbál felhasználni mind a béke, mind a háború érdekében. A világ legjobb műszaki iskolájában, a Massachusetts állambeli Technológiai Intézetben a science fiction oktatása folyik. A Pentagonban a »Buck Rogers Hivatal« azt tanulmányozza, hogyan lehetne fegyvereket létrehozni a science fiction ötleteiből. A science fiction híveinek egyik kongresszusán, ahol hat Nobel-díjas és ötven egyetemi tanár volt jelen, elhangzott az a kijelentés, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom nagyobb erő, mint az atomenergia.

Galántai Zoltán: Az E.T.-k egyetemes kriptográfiája


„…az ortográfiai jelek száma huszonöt.
 E megállapítás lehetővé tette, hogy háromszáz évvel ezelőtt megalkossák a Könyvtár általános elméletét, és megnyugtató módon megoldják az addig megfejthetetlennek látszó problémát, azt, hogy szinte valamennyi könyv kaotikus zagyvaság.”
(Jorge Luis Borges: A titkos csoda)

Az Enigma, avagy az első feltörhetetlen kód feltörése

Dr.




Galántai Zoltán: A komputációs szörnyeteg


„Azt hiszem, itt mindjárt hangot adhatunk egy alapvető kifogásunknak; annak, hogy ugyancsak kétes az a tudás, amelynek nem valamilyen gondolat az alapja, hanem egy puszta osztályozási sablon… Nem hiszem, hogy két, ember alkotta osztályozási mód merő szimmetriája elegendő volna a kiszámíthatatlan, rejtélyes valóság megmagyarázására, nem egyéb [ez] az üres számtani szemfényvesztésnél.”
(Jorge Luis Borges: Vita)

A QWERTY-billentyűzet

Az írógépek billentyűzetkiosztását eredetileg egy Christopher Latham Sholes nevű amerikai feltaláló ter





Galántai Zoltán: Ha léteznének, akkor már itt volnának

Tehát ha nincsenek itt, akkor nem is léteznek?


„…kérem, jól jegyezze meg, hogy természetünktől fogva mindannyian arra a bizonyos athéni bolondra hasonlítunk… aki azt vette a fejébe, hogy az összes Pireuszban horgonyzó hajó az övé. A mi rögeszménk pedig nem egyéb, mint hogy az egész természet kivétel nélkül a mi céljainkat szolgálja.

Galántai Zoltán: Matematika, földönkívüliek


„Thomas Hobbes »(n)egyvenéves volt, amikor először találkozott a geometriával, mégpedig véletlenül. A könyvtárban volt, Eukleidész Elemei nyitva feküdtek az I. Könyv 47. tételénél. Elolvasta a tételt. Istenemre – mondta (a nyomaték kedvéért itt és most meg is esküdött volna rá) – ez lehetetlen! Ezután elolvasta a bizonyítást, amely visszautalt egy másik tételre, amelyet szintén elolvasott. Et sic deinceps (és így tovább), úgy, hogy is a bizonyítás meggyőzte őt a tétel igazságáról.

Galántai Zoltán: Egy földönkívüli hiteles portréja


„Miért ítélhetne el hát bárki is bennünket, ha testünk lényegét feltárni és megérteni kívánjuk? Ezt egyáltalán nem borítja homály, hiszen maguknak a tagoknak feladataiból és az egyes testrészek szerepéből beláthatjuk, hogy mindegyiket a Gondviselés hatalmas ereje hozta létre…
…amiként szép és hasznos, hogy a kart attól a helytől, ahonnan kinőtt, mindenfelé lehet mozgatni, ha ugyanez történne a könyökkel, úgy bizony ez a mozgás fölösleges lenne és csúnya.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon