Skip to main content

Gagyi-Balla István

Gagyi-Balla István, Gyenes Pál, Körösényi András: Szóminta 1958

Szemelvények az 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúiból


A szocializmus emberi kvarca

Regéczy-Nagy László, az angol nagykövetség gépkocsivezetője, aki 1958. augusztus 2-án Bibó István és Göncz Árpád mögött harmadrendű vádlottként 15 évet kapott Nagy Imre írásainak külföldre juttatásában való közreműködéséért:

…elvittek pszichológiai vizsgálatra, ahol két alighanem belügyis pszichológus unatkozott, és ütögette rá a pecsétet, úgy láttam, mindenkinek az igazolványára, hogy akasztható. /…/… egyik pszichológus azt mondja, látom itt a peranyagából, hogy maga református. Komolyan is veszi? Hiszi?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon