Skip to main content

efhá–solt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]

efhá–solt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: Kulturkampf?


Kampf(harc) az folyik, csak nem biztos, hogy kultur (-ális – hommage à Kodály). Sőt, biztos nem az.

A tárgy nem a kultúra, hanem az SZDSZ mint politikai tényező, célja pedig nem a tárgy meghódítása, hanem megsemmisítése. Endlösung. A dolog szót sem érdemelne, elvégre a politikában bukni is lehet, megesett már ez más pártokkal is. Ha a Szabad Demokraták Szövetsége rosszul politizált, elnyeri méltó büntetését a maga választotta játéktéren, a parlamenti rendszer pártvetélkedőjében.


efhá–solt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: „Ha rászokik valaki, kelljen neki, mint a drog…”

Interjú a Magyar Narancs főszerkesztőjével


Beszélő: Milyen főszerkesztő úrnak lenni?

V. B. A.: Szuper. Van egy jó csapat, akikkel lehetne valamit csinálni, és még mindig itt vagyunk ebben a kétheti szériában tocsogva. Ebből kellene valahogy kilendülni.

Beszélő: Hogyan?

V. B. A.: Jelen pillanatban Magyarországon a HVG-t leszámítva nincs politikai hetilap. Ugyanis a többi, beleértve a szeretve tisztelt Beszélőt is, nem újszerű újság.

Mi a Narancsnál azt a hanghordozást szeretnénk valahogy továbbvinni, amit „narancsos” stílusnak kereszteltek el az olvasók.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon