A piszkos, hadüzenet nélküli szerb–horvát háború az ezeréves szerb–horvát történelmi viszony legabszurdabb fejezete. Ez a háború a jövőben annyira leszűkíti a két nép választási lehetőségeit a továbblépés stratégiáit illetően, és annyira fölfokozza a konfliktussal járó mentális megterhelést, hogy semmilyen háború utáni katarzis sem fogja tudni pótolni a veszteségeket – függetlenül attól, hogy ki lesz a „győztes” és ki lesz a „legyőzött”.
A társadalmi-politikai elit tagjai közül senki sem találta szükségesnek, hogy a szabad választások kiírásakor vagy a választási küzdelem során bármit is mondjon Horvátország nemzetiségi viszonyairól, illetve a nemzetek egyenjogúságáról – túl néhány elvi állásfoglaláson, amely semmire sem kötelez.
Ez időben terjedt el a közvéleményben az a meggyőződés, hogy a horvátországi politikai szisztéma radikális változásai egy csapásra felszámolják a horvátországi szerb privilégiumok majd fel évszázados rendszerét, miközben azt sem tudtuk, mit jelent valójában ez a szisztéma demográfia
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 10 hét
10 év 35 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 40 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét