Skip to main content

Dömötör Adrienne

Dömötör Adrienne: Sic itur – Bakay Kornél tündöklése

2013. április 17.

„Sokoldalú kulturális tevékenysége elismeréseként”

Képzeljük el – pusztán a gondolatkísérlet kedvéért –, hogy valaki a következőkkel áll elő: az újonnan készített szert nincs lehetőség vizsgálat alá vetni, így tehát semmi nem szólhat az ellen, hogy a pirula mától gyógyhatású terméknek minősüljön. Aligha kell gyógyszervegyésznek lennünk ahhoz, hogy a bejelentés a hírközlő aktuális elmeállapotának irányába terelje a figyelmünket. Egyszerűbb a helyzet, ha a mondat egy rajztanártól, gépészmérnöktől vagy szobafestőtől származik; ilyenkor legfeljebb megkérjük a bohókás autodidaktát, inna legközelebb kevesebbet, mielőtt hobbiját propagálni kezdi.

Dömötör Adrienne: Igazodni muszáj?

Kleist: Homburg hercege – Új Színház
Színház


Nem lehet kétséges, a rend államának hadseregében a feltétlen engedelmesség még a győztes csatánál is előbbre való. Homburg hercege – a brandenburgi választófejedelem és önmaga dicsőségére – sikeres rohamot vezet a svédek ellen. A fejedelem a porosz haditörvények értelmében mégis halálra ítéli nevelt fiát. A vád: parancsmegtagadás. A herceg ugyanis ahelyett, hogy várt volna a megbeszélt jelre, saját belátása szerint cselekedett. Végül elmarad a kivégzés, de a kemény nevelés és a fejedelmi szigor biztosíték rá, hogy a szertelen ifjú többé nem fog ellene szegülni a felsőbb akaratnak.

Dömötör Adrienne: Cyrano de Miskolc

Rostand: Cyrano de Bergerac – Vígszínház
Színház


Hálás vitatéma, hogy jó darab-e a Cyrano. Olvasható hatásvadász jelenetekkel gazdagon megtűzdelt, édeskés, kissé bárgyú történetnek, amelyben a női főszereplő, Roxane komoly látás- és hallászavarokkal küszködhet, ha az erkélye alatti két szimultán széptevőt egynek véli, s nem ismeri fel az ékes szavú, lágy hangú szónokban jó barátját és rajongóját, Cyranót.

Dömötör Adrienne: Felnőttmese

Gozzi: A szarvaskirály – Radnóti Miklós Színház
Színház


A magyar színház és közönsége többnyire a realista színpadi stílust kedveli. „Ő úgy csinál, mintha az lenne, én pedig mint néző úgy csinálok, mintha elhinném, hogy ő az” – szól a népszerű társasjáték legfontosabb szabálya. Évszázadok óta könnyen színpadra kerülnek azok a szerzők és darabok, amelyek játszhatóak – vagy „lefordíthatóak” – e szabálynak megfelelően, és gyakran színpadon kívül rekednek azok, amelyek másféle közelítésmódot kívánnának.

Dömötör Adrienne: „Munkások! Elvtársak! Budapesti dolgozók!”

Színház


Szeretni kell…
Esterházy Péter: Kis magyar pornográfia; Egy nehéz nap éjszakája (Merlin Színház)




„Az ötödik osztályos tanulók hazaszeretete – bár még csak kialakulóban van, de már jórészt – szocialista jellegű.” (A tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődése, Tankönyvkiadó, 1964)


Teszel-veszel otthon, mész az utcán, közben dúdolgatsz, oda se figyelsz, mit – de egyszer csak azon kapod magad, hogy már jó ideje valamelyik mozgalmi nótánál, esetleg az Internacionálénál tartasz.

Dömötör Adrienne: Ma este nevetünk

Pirandello: Ma este improvizálunk – Katona József Színház
Színház


A színpadon reptéri kifutópálya, gondosan kidolgozott makettek, az előtérben életnagyságú repülőgép szárnyának csücske. Felpörög a motor, fények gyúlnak, szél süvít – a tökéletes rendezői-díszlettervezői „önmegvalósítás” pillanatai. A kép gyönyörű, a technika kifogástalanul működik; csakhogy éppen semmi szükség erre az egész monstrumra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon