Skip to main content

Darvasi László

Darvasi László: Titkos kiküldetésen

Tárca


Úgy két perce hallgattak már. A hírlapíró várt. Ilyenkor várni kell, mert az emberek úgyis elmondják. Azért jönnek. És az ilyen zavarbaejtő, feszült hallgatás, bizony az már a történet része. A szürke hajú asszony őt kereste. Pedig esett. Az asszony orkánjáról a parketta csíkjaira csörgött a víz, három kicsi tócsa fénylett a szerkesztőségi szék alatt. Mint a gyerektenyerek, olyanok voltak a tócsák. Végül a hírlapíró úgy nézett, hogy az asszonynak meg kellett szólalnia. A haját igazgatta, köhintett. Közelebb hajolt.

– Lehet, hogy az előbb félreértettük egymást – suttogta.


Darvasi László: Mindenki nyerni akar

Tárca


Vannak olyasféle őszi délelőttök, amikor az égbolt kékje alábbereszkedik, s a mennyország mindjárt ott kezdődik a tér öreg platánjai felett. Hát azért mégsem. Nem ilyen egyszerű. A padokon öregek ülnek szépen sorban, és nyerni akarnak. A totó. Ott egy másik, az a fiatal csóró meg a nőket bámulja. Ő is nyerni akar. Babakocsikerék nyikorog, pelenkaszagot lehelget a szél. A galambetető öregasszony. Mosolyog a galambforgásban, mint aki máris nyert.

Darvasi László: Virágzabálók

Regényrészlet

Imre váltig azt állította, egy nyilvános botozáson találkoztak először, és a megbüntetett kurva kísértetiesen hasonlított rá. Klára elgondolkodott, sértse-e a hasonlat, aztán inkább azt bizonygatta, semmiféle botozásra nem emlékszik, s bár ez nem volt igaz, inkább nem volt kedve emlékezni a nyomorult verébre, a botütések nyomán fakadó vérrózsákra.

Darvasi László: Virágzabálók

Regényrészlet

A gőzfürdőből jött, ahol alaposan kiáztatta és átmasszíroztatta a testét, farkaséhes volt, és elégedett. De nem volt ideje tányér fölé hajolni, levél várta Léni néninél. A rongyos fiú, aki átadta az ismerős borítékot, türelmesen pislogott rá, hogy megkapja a bérét. Péter aprópénzt dobott neki, aztán óvatosan, hogy újra leragaszthassa, ha szükség lenne rá, felbontotta borítékot. Az első pillanatban tudta, kitől jött a levél, ismerős volt a selymes tapintású, halvány boríték s az ő nevét lekaristoló, könnyed tintavezetés.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon