Skip to main content

Bruck Gábor

Bruck Gábor: Harcolni vagy megalkudni?

Mennyi hatalma van az amerikai elnöknek?


Reagan ereje

Amikor Ronald Reagant elnökké választották, elsőként azt kérdezte a Kongresszus vezetőitől, hogy hol rontotta el Carter elnök. Az egybehangzó válasz az volt, hogy túl sok problémát akart megoldani egyszerre, és végül egyet sem sikerült megoldania. Reagan nem eresztette el a füle mellett, amit hallott, és a rákövetkező nyolc évben mindössze négy fontos kérdésre összpontosította a figyelmét.


Bruck Gábor: Clinton maszk nélkül


Forradalom a reagani politika ellen

E politikai harc kimenetele a magyar közvélemény számára is tanulságos lehet. Két radikálisan különböző szemlélet ütközik, az egyik a reaganizmus, a másik pedig Clinton aktivista politikája. Reagan úgy gondolta, hogy a gazdasági és a szociális problémák oka és forrása maga a kormány.


Bruck Gábor: Amerika mégse megy Boszniába?


Clinton négy hónapja van hatalmon, de még mindig nincs kialakult politikája a balkáni konfliktus megoldására, miközben morális, humanitárius és egyéb okokra hivatkozva egyre többen követelik tőle az amerikai katonai akció elindítását.

A moralisták

A Reagan-kormány volt ENSZ nagykövete, Jeane Kirkpatrick szerint a hidegháború után végzetes bűn megengedni Milosevics kormányának, hogy büntetlenül folytassa népirtó politikáját. Hasonlóan vélekedik Ronald Reagan, George Schultz és Margaret Thatcher is.




Bruck Gábor: Milyen lesz a clintoni külpolitika?


Clinton világossá tette, hogy szeretne megszabadulni a párt szélsőséges baloldali frakciójától: a radikális pacifistáktól, a volt béketüntetőktől és a szovjetszimpatizáns aktivistáktól. Az előző évek során ez a frakció komoly befolyással volt a párt külpolitikájára, deformálta azt, és jórészt őket terheli a felelősség azért, hogy a demokratákat az ország vezetésére újra és újra alkalmatlannak találták a választók, és nekik köszönhető, hogy az évek során a demokrata párt egyre több szavazatot vesztett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon