Skip to main content

Boros János

Boros János: Válasz a kérdésre: mi a demokrácia?

Csak egy politika nélküli társadalomnak nincs szüksége filozófusokra


Tételem, hogy a demokráciának nem kevesebb, hanem több filozófiára van szüksége, mint bármely korábbi társadalmi-politikai berendezkedésnek.[1] Nem lehetett volna, és nem lenne áthagyományozott demokrácia az antik görög filozófusok teoretikus megfogalmazásai és elemzései nélkül. Rorty, a kortárs demokrácia egyik legjelentősebb gondolkodója, számtalanszor hangsúlyozza, hogy a demokrácia előbbre való a filozófiánál.

Boros János: Filozófiát vagy demokráciát?


„Az ismeretelmélet halott”

Rorty valójában ennél többet követel, s nem épp a filozófia előnyére. Szerinte ugyanis a filozófiát pusztán filozófiatörténetként kellene művelni, hiszen a filozófia már minden rendszerbeli lehetőségét kimerítette, és nincs több olyan ismeretelméleti és etikai pozíció, amelyet már ne próbáltak volna ki és ne vetettek volna el.


Boros János: Európai demokrácia és posztnacionális konstelláció


„Azt hiszem, mindannyian olyan civilizált országban szeretnénk élni, amely kozmopolita módon megnyílik és óvatosan együttműködve betagozódik más nemzetek közé. Mindannyian olyan emberekkel szeretnénk egy országban élni, akik hozzászoktak, hogy tiszteletben tartsák a másik ember tulajdonságait, az egyes ember autonómiáját és a sokféleséget – a regionális, az etnikai és a vallási sokféleséget.”
Jürgen Habermas[1]

Feltehetően sokan vágynak ilyen civilizált országra, sőt kontinensre.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon