Skip to main content

Bódis Gábor

Bódis Gábor: A vízumbarakk

Vízumkényszer


Egy szabályos magyarországi rendszámtáblával rendelkező gépkocsiból (tévedés ne essék tehát: nem vámtáblás) kiszálló illetőtől megkérdezi magyarul egy járókelő, hogy ez meg ez az utca hol is van. A válasz egy értetlen „Molim?”, azaz „Tessék?” A jóember (állampolgár vagy letelepedett), aki egy szabályosan Magyarországon regisztrált autót vezet, egy kukkot sem tud magyarul. Ebben talán nincs is semmi különös. Az sem meghökkentő, hogy a jómódúnak tűnő illető (viszonylag új, nyugati típusú gépkocsiból szállt ki) a szomszédos Magyarországon keresi a boldogulását.

Bódis Gábor: A halálra ítélt város


A muzulmán többségű szarajevói kormánycsapatokat számos ok kényszerítette tavaszi offenzívájuk elindítására. Először is világossá vált: a nemzetközi közösségnek esze ágában sincs komolyabban foglalkozni a válsággal. A látszatmegoldások több mint három évig azt az alaptalan reményt táplálták Alija Izetbegovic kormányában, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a katonai beavatkozás.

Bódis Gábor: A várva várt vereség

Horvátország


Az, ami 1991 decemberében kezdődött Nyugat-Szlavóniában, idén május első napjaiban ért véget, a horvát katonaság és rendőrség villámgyors akciójával.

Bódis Gábor: Horvát–szerb háború?


Franjo Tudjman horvát elnök bejelentése, hogy Horvátország nem egyezik bele az ENSZ békefenntartó erők további jelenlétére az országban, a legenyhébben szólva is – kockázatos lépés.

Bódis Gábor: Monológ Délszláviából

Bosznia


Történik mindez az Úr azon évének végén, amely során megszületett a legújabb boszniai fegyverszünet. Aláírták, hosszabb huzavona után, a szerbek és a muzulmánok, akik mellesleg nem szeretik, ha így hívják őket, mert még mindig a legális többnemzetiségű kormánynak tekintik magukat. Ebben a hitükben talán csak az amerikaiak támogatják őket. És aláírták a boszniai horvátok, pedig őket alig kérdezték bármiről is a tárgyalások során. Meg is sértődtek, és ebbéli érzelmi károsodásukról beszámolt Kresimir Zubak, a nem létező bosnyák–muzulmán föderáció horvát nemzetiségű elnöke.

Bódis Gábor: Délvidéki vidám napok


A Vajdaság felé vezető útnak van egy elkerülhetetlen állomása, amelynek érintése nélkül szinte lehetetlen megérezni az itt uralkodó légkört. Szeged. A Kárász utca, ahol otthonosan hangzik a szerbhorvát és annak is a bosnyák változata. Vagy a mellékutca. A jobb napokat látott Royallal szembeni kávézó, ahol Magda Marinko hasonmásai ülnek az asztaloknál. Kezük ügyében az elmaradhatatlan autótelefon. Modern üzletembereknek hatnának, ha nem árulkodna a külsejük.

Bódis Gábor, Gyurovszky László, Y. L. [Yehuda Lahav]: Kormányon a szabad kőműves? / Békétlen Béke-díj-átadás / Diplomáciai káosz


Kormányon a szabad kőműves?

A hivatalos szlovák hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva bejelentette: a végéhez közelednek a koalíciós tárgyalások a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM), valamint a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) és a szélsőbaloldali Munkásszövetség (MSZ) közt. A DSZM tíz helyet foglalna el az új kabinetben, a SZNP kettőt, a munkások pedig hármat.


Bódis Gábor, Tálas Péter: Bomba – páncélkocsi 1:0 / Rémálomtitok


Bomba – páncélkocsi 1:0

A Boszniában dúló háború iránti egyre nagyobb közöny közepette csak nagyon kevesek kapták fel a fejüket azon hír hallatán, hogy a boszniai szerbek ismét megtámadták az ENSZ-csapatokat (ezúttal franciákat), és hogy válaszképpen a NATO-gépek megsemmisítettek egy szerb páncélkocsit. Az arra hivatott nemzetközi tényezők megfelelő megtorlásként értékelték az akciót, a boszniai szerbek viszont először azt próbálták elsütni, amit már néhányszor, hogy „a NATO polgári célpontot támadott”.


Bódis Gábor: Legyen béke már?

Bosznia/Szerbia


– Mi lesz a referendum után?


– Egy újabb referendum! – így kommentálják Szarajevóban a boszniai szerbek által szervezett hétvégi népszavazást.

Bódis Gábor, Jordán Gyula, Tálas Péter: Trieszti útelágazás / Délszláv válság: igen vagy nem? / A dinasztia alkonya?


Trieszti útelágazás


Ismerjük el: a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) trieszti csúcstalálkozóján sikeresen debütált a magyar külpolitika. Valamennyi Horn-találkozó (a Moravcík, a Vacaroiu, a Berlusconi, a Klaus és a Vranitzky) mosolygósra sikeredett, s ennek értékéből az sem von le, hogy a megbeszéléseken csak azokat az általános problémákat vetették fel (alapszerződések, EU-csatlakozás), amelyeket a résztvevők már amúgy is ismerhettek a koalíció programjából.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon