Böcskei Balázs – Antal Attila: A 2014-es választás (ellenzéki) tétje

2014. február 19.

1 hozzászólás

Bárhova is vezet a Fidesz-diktatúra diskurzus, nem sok értelme van annak, hogy ne rendszerként, hanem kizárólag spontán hatalmi szempontok egymásra rakódásának tekintsük a második Orbán-kormányt. Az öndefiníciójaként Nemzeti Együttműködés Rendszernek nevezett új modellt ugyanis nem a semmiből kaptuk, hanem a maga teremtette politikai válsággal együtt élő és hatékonytalanul kormányzó baloldalt és a harmadik Magyar Köztársaság legitimációs deficittel küzdő intézményrendszerét váltotta fel. Közel négy éve a politikai jobboldal (alkotmányozó) legitimitását nem csak a felhatalmazás és az akarat ereje határozták meg, hanem a hatalommal élés ténylegessége is. A második Orbán-kormány ugyanis a legitimitás egy olyan irányába mozdult el, amely kevésbé az absztrakt normákra és azok jegyében létrehozott, személytelen intézményekre támaszkodik. Szemben a „Közgép-Magyarországhoz” hasonló diskurzusokkal, az Orbán-kormány demokráciaelméleti és politikai filozófiai megértése közelebb visz bennünket ahhoz a kérdéshez – és nem utolsó sorban az 1990–2010 közötti időszak értelmezéséhez –, hogy miért tudja még mindig a legtöbb támogatót maga mögött a Fidesz, és miért van 2010-hez képest bár több szavazója a baloldal-balközép oldalnak, de még sincs nagyobb elismerése a 2010-ig kormányzó politikai baloldalnak (MSZP).

• 1 hozzászólás
• Tovább