Skip to main content

Blénesi Éva

Blénesi Éva: Fehér könyv a féltésről és a félelemről


A válasz annyira kézenfekvő a fővárosi önkormányzat kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottsága által összeállított dokumentumgyűjtemény címadó kérdésére: Vannak-e emberi jogaik?, hogy akár költői kérdésnek is tekinthetjük.

A Magyarországon tanuló színes bőrű diákok helyzetéről és a skinheadjelenségről szóló Nagy Gábor Tamás és Bozóki András által szerkesztett vaskos dokumentumgyűjtemény a szomszédos országokbeli kemény diktatúrák szamizdat-korszakát juttatja eszembe.


Blénesi Éva: Senki gyermekei


Leginkább a csend döbbenti meg a romániai árvaházakba látogatót. Nyoma sincs gyermekzsivajnak, s a kopott másfélszer egyméteres, kis vascellák lakói mint valóságos végtermékek sorakoznak e valószerűtlen, országnyi gyermekgyárban, ahol feladatul tűzték ki, hogy a 23 millió lakosból minél előbb 80 milliót csináljanak. Az elmúlt esztendőkben a hatóságok havonta terhességellenőrzésre rendelték be a 15 és 45 év közötti nőket – mellesleg ez volt szinte az egyetlen egészségügyinek nevezhető „ellátás”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon