Skip to main content

Bíró-Balogh Tamás

Bíró-Balogh Tamás: Reviczky Gyula életrajzához

Prém Józsefhez írott két levele

Bíró-Balogh Tamás: Tetvek

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Tiszabőre mennek? Fegyvert visznek?, kérdezték az ország hivatalosan is legszegényebb településére tartó újságírókat. Tiszabő, ez a zsákfalu, mostanában valóban elég rosszhírű, a közelmúltban volt ott gyilkosságsorozat, helyi buszjárat eltérítése, az iskolában tanárra támadt vasszékkel egy szülő, nyoma veszett egy csecsemőnek, egy közmunkás pedig késsel támadt a polgármesterre – igaz, ez a polgármester most éppen börtönben ül mint az ingatlanügyben elkövetett szocpolos csalássorozat fő vádlottja, akinek hat társát nemrég engedték ki – háziőrizetbe.<--break->

Bíró-Balogh Tamás: Regény helyett novella

Világ vége, kétszer: Kosztolányi Dezső és Milkó Izidor „ikernovellái”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon