Skip to main content

Bikácsy Gergely

Bikácsy Gergely: E. F.-ről, morogva


Nem E. T. hanem E. F., vagyis az Európai Film. E. F.-nek kellene diadallal mérkőznie az E. T. és az E. T.-nél sokkal primitívebb, JFK fémjelezte Amerikai Filmmel, de győzelem helyett állandóan megrendítő vereségek érik.

A gyengélkedő E. F. tiszteletére decemberben év végi seregszemlét tartottak a Művész moziban. Legszívesebben a szépen felújított, átépített moziról szólnék, de várjunk, míg megnyílik az ígért pinceétterem is. Párizsban a hasonló helyeken már rég könyvesbolt, presszó és étterem várja a nézőket.


Bikácsy Gergely: A rózsasziromban főtt fürj

Giccsvarázs


A szép giccs vigasza, melege, értelme sugárzik egy mexikói filmből.

Mi az ördög volna ez? Irodalomban és festészetben nyilván butaság, fából vaskarika, „ilyen állat pedig nincs”. Moziban van: a hetedik művészet utánozhatatlan csodája a Szeress Mexikóban című giccsfilm.

Szívdobbanás

„A szerelmi érzés eredendően csak giccses lehet” – intett egy nagyszerű írásában Deák Tamás, amikor, Magyarországra települése után, Filmvilág-beli esszéjében valamely nagy rendező meghökkenéssel fogadott giccsfilmjét védte-mentegette.






Bikácsy Gergely: A filmromboló

Duras a moziban


„A nappalokat nemigen tudom felidézni. A napfény megfakította, összemosta a színeket. De az éjszakára emlékszem.”


Regény, forgatókönyv vagy a vásznon már pergő film – Marguerite Duras minden alkotása előtt eszembe jutnak mottóbeli sorai. Talán a Fájdalomban, talán A szeretőben olvashatóak. Duras az éjszaka írója. Alig van regénye, alig van filmje, melyben sütne a nap, melyben egyáltalán emlékezhetnénk napsütötte arcra.

Bikácsy Gergely: A mozgókép ünnepe

Illés György születésnapjára


Kicsit fellengzős cím? Lehetne még harsányabban, még tolakodóbban: „Ünnep Hunniában”… „Hunnia ünnepe.” Nem az állami Magyarországra, inkább valami méltóbbra: a szellem és a képzelet országára gondolok a Filmgyár egykori nevét felidézve.

Illés György nyolcvanéves.

Az egész magyar film ünnepe az ő nyolcvanadik születésnapja. Újra műsorra került a Filmintézet díszelőadásán az Örökmozgóban a Ház a sziklák alatt, s a filmet ezen a napon a televízió is műsorra tűzte.

Illés György a filmkép professzora, bár ez a szó teljesen idegen egyéniségétől.






Bikácsy Gergely: Bérlet más világokba


Nem először írom le és csodálkozom rá, hogy a pesti művészmozi-hálózat jóvoltából Budapesten érdekesebb a moziműsor, mint Európa legtöbb fővárosában. Tavaly néhány napig Londonban járva úgy láttam, ég és föld a különbség – Pest javára. Nem hinném el másnak, de tapasztaltam. Épp akkor zajlott, november elején a Londoni Nemzetközi Filmfesztivál, melynek programja olyan unalmas és szánalmasan szürke volt, hogy értelmét vesztette odamenni.

Bikácsy Gergely: A Titanic fényei


Az életből a moziba, onnan a videoképbe, s vissza.

Cocteau valaha még azt mondta: a tükrök jól tennék, ha vigyáznának, hogy mit tükröznek vissza. A tükör szerepét azóta átvette a videomonitor. A Toldi moziban zajló Titanic Fesztivál, tudatos tervezés okán vagy szerencsés véletleneknek köszönhetően, a video tematikája köré csoportosította premierjeit.

Álló és mozgókép egymást feltételezi. Szokurov szép fotó-filmje, az Orosz elégia példázta ezt nagy hangulati erővel. Más rendezők archív dokumentumanyagok köré építenek fikciós művet.




Bikácsy Gergely: Kieslowski két élete


A tavaszi lengyel filmhéten egyszer már bemutatták, s a mozik most kezdik vetíteni Krzysztof Kieslowski francia produkcióban készült „Három szín-trilógiájának” második darabját, a Fehéret. Az első, a Kék már pergett a Művész mozi közönsége előtt, s a rendező egy nemrégi filmje, a Veronika kettős élete a napokban került videoforgalmazásba.

A Zanussi utáni lengyel filmrendező-nemzedékből igazán csak Kieslowski vált ismertté. Francia filmjeinek köszönheti ezt az ismertséget, pedig már hazájában jelentős filmalkotóvá vált.


Bikácsy Gergely: Távol Rosenheimtől


Bevallom, sokáig mit sem tudtam Rosenheimről. Aztán megjelent egy túlhabzóan kövér, szőke hölgy a kaliforniai sivatagban. A hölgy figyelemre méltóan festett: kackiás stüszivadászkalpagján zergetoll virított, s óriási bőröndöt húzott maga után a sivatag homokjában. Szájtátva bámulták a helybéliek. Négerek, indiánok, fehérek. A mázsásan naiv virágszálat Jasminnak hívták. Rosenheim egy München közelében lévő kisváros, onnan érkezett – magyarázza. Nagy utálságok vége nagy barátság: Jasmint megszeretik, és ott marad, sőt felvirágoztatja a sivatagi csehót.

Bikácsy Gergely: Két félidő


Kamaszkorom egyik nagy csalódása az volt, hogy az Édes Anna 1958 tavaszán nem nyert díjat Cannes-ban. Sőt, értetlenül „lepontozták”. Pedig itthon remekműnek láttuk, és Cannes-ba titkos esélyesként érkezett. Radványi rég emigrációban, Szőts István hosszú elhallgattatás után friss emigrációban: Fábri Zoltán akkor egy személyben az egész magyar filmet jelentette.

Bikácsy Gergely: Isten veled, vadnyugat


Idén nyáron is vetítik, legalább egy magyar moziban a megunhatatlan Hét mesterlövészt. A filmtörténet egyik leghíresebb westernje, a műfaj „remeke” újrafeldolgozás: a mintául szolgáló eredeti film Kurosawa A hét szamuráj című remekműve, minden idők egyik legnagyszerűbb alkotása. Az amerikai változatot John Sturges rendezte, a kiváló mesterember.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon