Skip to main content

(bikácsy)

(bikácsy): Truffaut titkai

Film


Sok francia filmalkotó maradt nálunk ismeretlen, még a legnagyobbak közül is. Renoir vagy Bresson, Godard vagy Rivette, vagy Eustache; van, kinek a magyar néző csak Párizsban láthatta filmjét, van, kinek éjszakai zártkörű előadásokon és filmklubok ritka vetítésén.

Truffaut szerencsére nem ilyen. Magyarországon már jó ideje talán Francois Truffaut a legismertebb s talán a legkedveltebb francia filmművész. Közel került hozzánk. Aki csak egyetlen filmjét látta, az is megszerette.


(bikácsy): Fiatal francia filmesek második fesztiválja

Film


A francia filmek kifulladóban vannak, nemcsak a nagy nevek, mint Rohmer vagy Resnais, de a középnemzedék hírességei, Claude Sautet, Téchiné, vagy Tavernier. Talán már csak Jacques Rivette-ben bízhatunk. Viszont teljesen váratlanul remekműgyanús vagy legalábbis nagyon erős hatású alkotásokkal jelentkeznek soha nem hallott elsőfilmesek.

Érdekes fejlemény ez, ugyanis sokáig éppen a fiatalok, az újak hiányáról panaszkodtak a francia nézőit és kritikusok.


(bikácsy): Nabokov professzor


Nemcsak Párizsban van Nabokov-reneszánsz (nemrég az író fiának jelenlétében rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Sötétkamra új, s mint megállapították, lényegesen jobb francia fordítása kapcsán). Végre magyarul is egymás után jelennek meg Nabokov regényei, s a hazai kulturális apály, érdektelenség idején kevés ennél örömtelibb eseményről lehet hírt adni. A Lolita talán méltó visszhangot keltett, de félő, hogy sok olvasó számára Nabokov egykönyves író marad, holott a valóságban számos regénye és tucatnyi elbeszélése a Lolitával egyenrangú remekmű.

(bikácsy): Kurosawa, a képíró


Vagy fonetikus magyar helyesírással: Kuroszawa. De mindegy is, miképpen írjuk a filmművészet egyik legnagyobb alakjának a nevét. Míg a világsajtó meg a fesztiválok épp legújabb, most készülő vagy most befejezett filmjéről szólnak, Magyarországon elég nagy a lemaradás, mi még a hat évvel ezelőtti RAN-t, ezt a távol-keleti Lear királytörténetet sem láthattuk, pedig a mester azóta már több alkotást is befejezett.

Sok régebbi filmjével is adós a magyar filmforgalmazás: ki hinné például, hogy volt valamikor „neorealista korszaka” is, még a Vihar kapujában előtti időszakban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon