Skip to main content

Bernáth Bea

Bernáth Bea: A polgári demokrácia velejárója?

A tudás: hatalom – párttaktikák


1979-ben kerültem a minisztériumba, és 1989-ben távoztam. Ez alatt az idő alatt végigjártam a főelőadótól a főosztályvezetőig a minisztériumi szamárlétra minden grádicsát. Ebben a tíz évben, és különösen 1984-ben, amikor részt vettem a ’85-ös oktatási törvény előkészítésében, azt hiszem, elég sok mindent megtanultam abból, amit a tanügyről, sőt az államigazgatásról tudni kell. Talán nincs olyan iskola, amellyel ne lett volna valamilyen kapcsolatom.

Bernáth Bea: A „seriffjelölt”


A március 24-i időközi parlamenti képviselőválasztás csaknem teljes érdektelenségbe fulladt. A hetedik kerület kilences választókerületében nem sikerült a főpolgármester, Demszky Gábor helyére képviselőt választani. A 45 ezerből mindössze 10 ezren mentek el szavazni a nyolc jelöltre. A legtöbben az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz jelöltjére adták voksukat. A következő fordulót április 14-re tűzték ki.

A VII.


Bernáth Bea: Sikerült őket elriasztani?


Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola: Olyan harminc körüli az érdeklődés nálunk, de még nem tudjuk, mi lesz. Várjuk a minisztérium névsorát, hogy kik felvételizhetnek. Ha a személyes véleményemre kíváncsi, szerintem is szigorítani kellett, hiszen tavaly nagyon sok olyan magyar nemzetiségű fiatal jelentkezett önköltséges tanulásra, akik ál-befogadónyilatkozatot hoztak. Aztán szeptemberben, iskolakezdéskor kiderült, hogy a befogadónyilatkozaton lévő cím egy fűtetlen nyaralóé, hogy nincs senki, aki anyagilag támogatná őket, így ösztöndíjért és kollégiumi ellátásért folyamodtak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon