Skip to main content

Barabás Zénó [Barna Imre]

Barabás Zénó [Barna Imre]: Érdemes-e embernek lenni?

Milan Kundera: A tréfa – Búcsúkeringő – A lét elviselhetetlen könnyűsége<span id="sl-22-013_0" class="note_szj" onClick="show_slj2(this, 'Lásd: Kundera, Milan: Tréfa. Ford. Rubin Péter, Bp., Európa, 1968. A könyv terjesztését betiltották. Újra engedélyezték: 1988-ban; Búcsúkeringő. Ford. Bába Iván, Bp., Európa, 1990; A lét elviselhetetlen könnyűsége azóta sem jelent meg „hivatalos” könyvkiadónál.');">[SZJ]</span> AB Független Kiadó


1.

Gyalulatlan nyers fa asztalok között lobogó ingű, hetyke pincérlegények hordták-hordták a malomkeréknyi tálcákra halmozott, olajos és húsos népi étkeket, hamisítatlan népi zene szólt, gyertyák lobogtak, mindent befont a tősgyökér. Kitalálói szigetnek szánták a nyugati nagyváros szívében ezt a kis éttermet. Buja oázisnak a beton- és üvegrengetegben, ahogy mondani szokás.

A szép színésznő azonban csak turkált.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon