Skip to main content

Balogh Endre

Balogh Endre: Kissspróza­bu­ze­ra, avagy retorika és frag­­mentum a fórumon

Esterházy Péter kisprózájáról

A terjedelemre is jelentős Esterházy-életmű számtalan könyve kisprózákból, kis­epikai művekből, kisebb töredékekből, mikrotörténetekből, anekdotákból áll össze. Elég felidézni például az 1995-ös Egy nőt, a számozott mondatokból álló Harmonia caelestist vagy a legutóbbi Estit. Közös jellemzőjük e köteteknek a szövegkörnyezetükkel jelentéstöbbletet kapó vagy jelentésmódosító hatáson áteső mikrotörténetek, kisebb-nagyobb töredékek halmozása; ugyanígy a „nő”, az „édesapám” vagy az „én/Esti” egymással egyenrangúnak beállított, azaz első blikkre egymással mellérendelt – és sok esetben másodszori olvasásra sem alárendelő – viszonyba kerülő szövegsorozata, másképpen mondva szériája.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon