A „Villám” után
A boszniai fejlemények árnyékában lassan, de biztosan érlelődik a horvátországi „végső megoldás” is. A boszniai horvátok hadserege, a HVO (Hrvatsko Vijece Odbrane – Horvát Védelmi Tanács), a reguláris horvátországi egységek segítségével kilométerről kilométerre igyekszik visszahódítani a szerbek által 1991-ben elfoglalt (vagy megtartott) területeket.
A Tinerama című bukaresti hetilap 1994 júniusa elején nyilvánosságra hozza Tőkés László állítólagos fiatalkori nyilatkozatának fakszimiléjét, melyben az ifjú lelkész kötelezi magát a titkosszolgálat informálására.
Tőkés László többször is cáfolja a dokumentum hitelességét, határozottan állítja, hogy az „hamisítvány és a volt Securitate diverziója”. Később a Tinerama egyéb dokumentumokat is közöl, melyekben Tőkés több magyar személyiségről szolgáltat úgymond „adatokat”.
1994.
A 22 című hetilap négy zsúfolt oldalt szentelt annak a kerekasztal-beszélgetésnek, melyet a Társadalmi Dialógus Csoport tagjai, ellenzéki pártok képviselői Teodor Melescanu román külügyminiszterrel folytattak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 29 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét