Skip to main content

Antal László

Antal László: Sőt, még a piac is én vagyok

A kormány a gazdaságban
Mit csinál a kormány?


1.


Ha több mint egy évtizeddel a rendszerváltás után valamiért csalódottságot érzek, az biztosan nem elsősorban a gazdaság. A magyar gazdaság kétségkívül működik, teljesítménye nemzetközi mércével is kielégítő. A közelmúlt gazdaságtörténetének talán legmeglepőbb tapasztalata az, hogy a piacgazdaságot igenis lehet lombikban előállítani, ezzel lerövidítve azt a sok évtizedes evolutív folyamatot, amely tőlünk nyugatra természet adta módon végbement.

Antal László: 9. Nemzeti Bank

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


Természetesnek tartom, hogy az egykori 12 pont ma is eleven, de azt is, hogy a kor követelményeinek megfelelően újrafogalmazandó. A jegybankkal kapcsolatos kívánságaink azonban nemcsak modernizálódtak, de gyökeresen átalakultak. Átalakulnak holnap is, amikor reményeink szerint csatlakozni fogunk az európai nemzetek azon közösségéhez, amely most nem kényszerből, hanem önkéntesen és önérdekből mondott le az önálló pénzről.

Antal László: A Bokros-csomag


Az év meghatározó eseménye vitathatatlanul a Bokros-csomagnak elnevezett stabilizációs program bevezetése volt. Számomra különösen, mert Bokros Lajos tanácsadójaként részt vehettem – Surányi György, néhány jegybanki és pénzügyminisztériumi vezető szakember és természetesen a pénzügyminiszter társaságában – a programot előkészítő szűkebb csapat munkájában, majd később a kivitelezésben is. (Résztvevője voltam a folytatásnak is a Bokros Lajost követő Medgyessy Péter tanácsadójaként.)

Nem tagadom, elfogult vagyok.


Antal László: Gazdaságunk ma és holnap


A minap távozott a pénzügyminiszter, Békesi László, akinek programja a magyar gazdaság három év alatti konszolidálását ígérte, igaz szigorú megszorító intézkedésekkel, a költségvetési hiány lefaragásával. (E program hangsúlya akkor is a konszolidáción van, ha időközben a retorikai viták a modernizáció fogalmát egyenrangúvá tették a stabilizáció céljával.) Nemrég a privatizációs kormánybiztos, Bartha Ferenc volt kénytelen távozni a HungarHotels-botrány nyomán. A jegybankelnöki pozíció már régóta betöltetlen, „jegelve van”.

Antal László: A bankrendszer nehéz időszaka


A nagybankok fokozatosan teret vesztettek a középbankokkal szemben: 1987-ben a nagybankok aránya még közel 60 százalék volt (a mérlegfőösszegek alapján), 1991-ben már alig több mint 40 százalék.

Antal László: A borotva élén

Az dolgot magát nézzük


1990-et minden ellentmondása ellenére sok szempontból sikeres évnek kell tekinteni. A szovjet–magyar kereskedelem nem várt mértékű drámai összeomlása közepette – szintén rendkívüli mértékben – javult a gazdaság konvertibilis exportképessége. A teljes rubelelszámolású export – rubelben mérve – 26 százalékkal, míg az import 18 százalékkal csökkent.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon