Skip to main content

Ablaka Gergely

Ablaka Gergely: Irán Khamenei alatt – és utána?

Khamenei ajatollah idestova 22 esztendeje kormányozza az iszlám köztársaságot. Ezen idő alatt ügyesen lavírozott a frakcióharcok útvesztőjében, valamint túlélte a különféle külső-belső válságokat, és az ország leghatalmasabb urává emelkedett. A mai iráni politikai-hatalmi felépítményben nincsen nála befolyásosabb szereplő: Khamenei egyszerre méltóságteljes egyházfő, közvetítő a frakcióharcokban, diktátor a döntések meghozatalában, valamint a fegyveres erők és a rendőrség főparancsnoka, és a közmédiumok irányítója. A legfőbb vezető azonban két évtizedes regnálása alatt, különösen pedig a 2009-es elnökválasztás során, súlyos hibákat is vétett, amelyek nemcsak a saját uralkodói pozícióját, hanem a rendszer tovább­élésének lehetőségét is veszélybe sodorhatják.

Ablaka Gergely: Forrongások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten

Demokratizálódó arab és iszlám világ?

2011-ben az arab és iszlám világ felbolydult, az elmúlt két hónapban Marokkótól Perzsiáig szinte mindenhol forrongásokat, társadalmi megmozdulásokat láthattunk. Sziklaszilárdnak hitt rezsimek dőltek meg hetek, napok leforgása alatt (Tunézia és Egyiptom után most úgy fest, hogy Líbia is csatlakozik a sorhoz). Azt azonban, hogy hol lesz a Tunéziában elindult „dominónak” a végállomása, s mi lesz a közel-keleti „forradalmaknak” a következménye, egyelőre nehéz megjósolni.

Ablaka Gergely: Nukleáris patthelyzet?

Mítoszok az iráni nukleáris program körül

Az iráni atomprogram már lassan egy évtizede áll a nemzetközi figyelem középpontjában, de ezen idő alatt mégsem kerültünk közelebb a probléma megol­dásához. Sőt a teheráni vezetés engedetlensége és határozottsága, valamint a nemzetközi közösség gyengesége és tehetetlensége egyfajta patthelyzetet eredményezett. A nukleáris állóháború feloldására számos forgatókönyv létezik, de korántsem biztos, hogy azok bármelyike is megoldaná az iráni válságot.

Ablaka Gergely: „Valami mintha megváltozott volna Iránban…”

Merre tovább, iszlám köztársaság?

A 2009. júniusi iráni eseményeket közvetlen közelről szemlélve és tapasztalva, bátran állíthatom, hogy valami tényleg megváltozott az iszlám köztársaságban: egyrészt eddig nem látott társadalmi aktivitás bontakozott ki, százezrek, sőt milliók vonultak a teheráni utcákra, s adtak hangot elégedetlenségüknek; másrészt a forradalmi eliten belüli frakcióharcok korábban nem tapasztalt méreteket öltöttek, az ország jövőjét és a hatalmi pozíciókat illetően komoly csatározás kezdődött a konzervatív vezetésen belül. A vitatott elnökválasztási eredménynek és még inkább az eredményhirdetést követően alkalmazott túlzott erőszaknak köszönhetően a forradalmi rendszer diszkreditálódott, legitimációja pedig erőteljesen megkérdőjeleződött.

Ablaka Gergely: Megismételhető-e a történelem?

Lehetséges-e egy újabb rendszerváltás Iránban?

Khomeini ajatollah anno egy tanácsadójának inflá­cióval kapcsolatos aggodalmaira válaszul mondotta, hogy „az iszlám forradalom nem a dinnye árának meghatározásáért folyt”,1 mostanság azonban éppen a gazdaság alakulása határozhatja meg a forradalom jövőjét. Mahmúd Ahmadinezsád politikai csillaga kétségkívül leáldozóban van, miután képtelen a be­ígért gazdasági jólétet biztosítani az őt megválasztó irániak millióinak. De vajon a társadalmi elégedetlenség és csalódottság eredményezhet-e bármiféle változást az iszlám köztársaság fennálló rendszerében?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon