Skip to main content

A Szerk.

(Dr. Maul Tamás), A Szerk.: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

Akár nyilvánosságot kap, akár nem: úgy érzem, hangot kell adnom aggodalmamnak. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem – s talán nem vagyok egyedül –, hogy az SZDSZ-féle szociálliberalizmus időnként szerepzavarokkal küzd. Pontosabban: sokszor a gyakorlatban olyan megnyilvánulásokkal találkozhatunk, amelyek idegenek e dogmanélküliséget magáénak tudó, de bizonyos alapelveket magáénak valló élet- és politikai stílustól.

Liberális barátaimmal együtt többen meglepődtünk Kis János nyilatkozatán.




(Romhányi László), A Szerk.: Helyreigazítás


Igen tisztelt Kis János úr!

A Beszélő idei, 22-es számában Ara-Kovács Attila aláírással cikk jelent meg „Pánázsiai piknik” címmel.

Kérnénk a cikkel kapcsolatos helyreigazítást, mivel a cikk írója a június 3-ra meghirdetett temesvári menet rendezőjeként a Jurta Színházat tünteti fel, illetve a Miskolcon készített szórólapok tartalmát szintén összefüggésbe hozza a temesvári menettel.

Tájékoztatlak Benneteket, hogy a Keresztény Nemzeti Unióhoz tartozó miskolci szervezet az 1990. június 4-én Budapesten meghirdetett Trianon Fórum szervezését hirdette.






(Fürst Magda), A Szerk.: [Olvasói levél, szerkesztőségi kommentár]

(Nyílt levél Csoóri Sándornak – megjelent a Beszélő 1990. április 28-i számában)


Kedves Vánky Farkas,

a Beszélő 16. számában közölt nyílt levelében azt írja: „nem egységesen vélekedünk”, s hogy „meg kell hallgatnunk egymást”. Egyetértünk. Abban is, hogy „vizsgáljuk felül saját álláspontunkat más véleményének tükrében”. S ha úgy látjuk, hogy a más véleménye félreértésen alapul – ugye, rámutathatunk arra? Merthogy ott voltam én is azon az improvizált beszélgetőesten, amiről most Vánky Farkas leveléből egészen más képet kaptam, mint ahogyan azt én átéltem. „Érzelmi torzulás” ez is? Azt írja: „a tények és az érzelmek különböző kategóriák”.


(Lehel László), A Szerk.: Kedves Kis János!


A Beszélő 1990. február 12-i számában egy cikk jelent meg, melyben F. Havas Gábor beszélgetett Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel.

A cikkben Bajcsi István azt nyilatkozza, hogy a Petőfi Csarnokban is dolgozott SZT-tiszt. Az illető – az ő állítása szerint – az intézmény magas beosztású alkalmazottja.


(Boda Emese), A Szerk.: [Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]


…ebben a formában nem reflektáltam még folyóiratban megjelent írásra, pontosabban egy szerkesztőség munkájára.

A 3. számban megjelent, a titokzatos levélíró hölgy (majd a szerkesztőség) kezei közül kikerülő levelet szeretném valahogy semmissé, visszamenőleg valamiképp meg nem történtté tenni.

Egy ilyen típusú levél visszautasítása és meg nem jelentetése számomra olyan evidens, és publikálása annyira abszurd, hogy tulajdonképp zavarbaejtő argumentálni egyáltalán.




A Szerk.: Helyreigazítás


Nagyvonalú telekspekulációk című cikkünk Első ügy alcímű fejezetében a III. Kerületi Tanáccsal megállapodást kötő félként jelöltük meg a Danubius Hotels vállalatot és az AQUINCOOP céget. Szerkesztőségünket felkereste az AQUINCOOP képviselője, és elmondta, cégük csupán a beruházás lebonyolítója, így a tanáccsal kötött megállapodásnak nem résztvevője. Cikkünknek az a megállapítása tehát, hogy a tanács által átadott ingatlan az AQUINCOOP tulajdonába kerülhet, nem helytálló.

(Bencsik János), A Szerk.: Kutatások (K)


A tavalyi esztendő egyik nyári napján szokatlan, nem mindennapos események szakították meg a komáromi cigánytelep nyugalmát. A furcsa látogatók orvosok voltak, pontosabban kutatóorvosok, akik az Országos Közegészségügyi Intézettől érkeztek. Az említett kiszállás előtt Tatabányán találtak összekötő kapocsra, egy fiatalember személyében, aki cigány lévén ismerte a komáromi telep lakóit, és a vendégeket hajlandó is volt oda elkalauzolni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon