Skip to main content

– kőszeg –

– kőszeg –: Az egyik utolsó politikai

Köztörvényesek: Nézd, Pozsgay, az nagy ember


– Azt mondták, hogy nem tettem még le semmit sem az asztalra. Megkérdeztem, hogy ugyan már, mondják meg, mit kellene ahhoz letennem az asztalra. Erre azt mondták, hogy mondjuk lépjen be a KISZ-be, hogy lássuk, hogy nem fog elveszni.

Elvégeztem a nyolc általánost. Utána elkerültem a 109-es szakmunkásképző intézetbe mint esztergályos tanuló. Én Tégláson szerveztem egy mozgalmat, idősebb emberekkel beszélgettem, ők a németekről, a második világháborúról beszéltek nekem, és a Téglás történetéről, mi volt Tégláson akkor. És hát engemet a történelemórán félreinformáltak.


– kőszeg –: „Ne tárgyaljunk arról, ami majd a választások után lesz aktuális”

Beszélő-beszélgetés Bejczy Sándorral


Beszélő: Magyarországon nagyon régóta nem volt valóságos parlament. Nem alakultak ki vagy feledésbe merültek azok a szokások, amelyek a kormányalakítást megelőzik. A Kisgazdapárt álláspontja szerint milyen gyakorlati lépésekre van szükség nyomban a parlament megalakulása után?

– A szokás jogára hivatkozom, mert azt hiszem, ilyen szabályzat nincs leírva sehol. Annak idején, az 1945-ös választások után ott lehettem a parlament első összejövetelén, a sajtópáholyban. A képviselők legelőször megválasztották a parlament korelnökét.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon