Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. szeptember, Évfolyam 14, Szám 9

Vers

Szabó T. Anna: Sajtó

Folyamatos jelen

Neményi László - Révész Sándor: „Szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ”

Retkes Attilával Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Ádám Zoltán: Vihar után

A magyar liberalizmus esélyeiről 

Vári György: A Reménység gyermekei

Ablaka Gergely: „Valami mintha megváltozott volna Iránban…”

Merre tovább, iszlám köztársaság?

Játéktér

Tardos Károly: A gradualizmus politikája – Interjú Oblath Gáborral

Oblath Gáborral, a Költségvetési Tanács tagjával Tardos Károly beszélgetett

Papp László Tamás: Véres húsvét: zsákutca és/vagy új ösvény a gyűlöletkutatásban?

Reflexiók Ariel Toaff Véres húsvét. Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában? című könyvéhez

Pál Attila: Éhhalálra ítélt ez a rend?

Ádám Zoltán: Váratlan találkozás

Cseh Tamás (1943–2009)

Kultúra

Centauri: Zambuk

Szilasi László: Hazai lapka

(Michael Curtis Darr és Adam Thomas Eaton emlékére)

Ayhan Gökhan: Kilencvenes évek

Eparu Krisztián: Önszántunkból, szabadon

Deczki Sarolta: Huzatos helyek

Vajda Mihály Szókratészi huzatban című könyvéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon