Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. november, Évfolyam 11, Szám 11

Vers

Balla Zsófia: Az eszemvesztés balladája

Strófaváltozatok

Kistotál

Bán Zsófia: A fal adja a másikat (is)

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán: „Nem akarunk az állóháború statiszta státuszú szereplői lenni”

Gulyás József SZDSZ-es parlamenti képviselővel Ádám Zoltán beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Zaccpolitika

Vendégkönyv

Seres László: A 2.0-s webnácik ünnepi támadása

Rezidens: Ruszkik otthon

Játéktér

Ónody-Molnár Dóra: Párhuzamos interjúk

Ónody-Molnár Dóra beszélget Pesty László és Nyáry Krisztián kampányfőnökökkel

Kende Tamás: Musztafa Kemál Magyarországon

Csaba Zoltán: A Saját szemmel projekt szociográfiai tanulságai

Kultúra

Ambrus Judit - Parti Nagy Lajos: Levelek Parti Nagy Lajoshoz

Parti Nagy Lajos és Ambrus Judit levélváltása

Margócsy István: „Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!”

A magyar nyelv kultikus megközelítései – 2. rész

Takács Zsuzsa: Tanyai történet

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Betétpróza (3)

Visszabeszélő

Vári György: Válasz Teslár Ákos kritikájára

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon