Skip to main content

Sorozat

Szabó Miklós: A Légionárius Állam győzelme és bukása

Puccstörténelem


Európa elmaradott régiójában Magyarország mellett Románia „dicsekedhetett” azzal, hogy a sok nehézséggel küzdő, torz polgárosodási folyamata fasiszta tömegmozgalmat érlelt ki. A román fejlődés abban is hasonlított a magyarra, hogy a többi balkáni országtól eltérően nem elmaradott kisparaszti társadalom volt, hanem elmaradott nagybirtokos társadalom. A húszas években Románia élén még tisztán nagybirtokos vezető réteg állott, melynek pártja, a Liberális Párt Tisza Kálmán szabadelvű pártjához hasonlított. Az ország nem tudta feldolgozni a szaporodó modernizációs problémákat.

Heiszler Vilmos: Egy 160 cm-en aluli,

de azért keresztény és nemzeti diktátor Ausztriából: Engelbert Dollfuss
Puccstörténelem


Dollfuss kísérletét a katolikus színezetű, hivatásrendekre támaszkodó parancsuralmi rendszer megteremtésére általában a „konkurens fasizmusok” rendjébe szokták sorolni a fasizmusszakértők, azon próbálkozások közé, melyek során a régi, konzervatív politikai elit a fasizmus módszereinek átvételével próbálja megakadályozni a teljes őrségváltást, pozíciói elvesztését.

Heiszler Vilmos: A nemzet atyja, avagy egy diktátor, aki csak hadügyminiszter maradt: Józef Pilsudski

Puccstörténelem


A két világháború közötti Lengyelország történelmének meghatározó alakja volt Józef Pilsudski marsall, a lengyel szocialista mozgalom veteránja, az I.

Hahner Péter: A „kis Napóleon” államcsínye

Puccstörténelem


Louis-Napoléon Bonaparte mindent a vezetéknevének és a képviselőház baklövéseinek köszönhetett.

A „nagy” Napóleon öccsének, Louis Bonaparténak és fogadott leányának, Hortense de Beauharnais-nak volt a fia. Svájci száműzetésben töltött gyermekkorától abban a hitben nőtt fel, hogy ő a császári trón várományosa. Egészen negyvenéves koráig, 1848-ig úgy tűnt: mindent elkövet annak érdekében, hogy nevetségessé váljék a franciák szemében.


Puccstörténelem


A pártállami cenzúra idején egy ókori tárgyú történelmi regényből ki kellett hagyni Nagy Heródes beszédét, amelyet ráadásul a szerző szó szerint vett át Josephus Flaviusból. „Átállások vannak benne” – mondta titokzatosan a főcenzor. Különösen gyanúsak voltak a cári Oroszországról szóló művek: Rettegett Iván, Borisz Godunov és az ál-cárevics, az őrült Pál cár meggyilkolása – csupa olyan történet volt, amely veszedelmes áthallásokra adott alkalmat.

Heiszler Vilmos: Egy szentimentális kalandor: Boulanger tábornok

Puccstörténelem


Az 1880-as évek francia belpolitikáját a válságok sorozata jellemezte: gazdasági nehézségek, külpolitikai problémák, az elfojtott revansvágy kínzó görcsei meg-megújuló krízisekbe döntötték a harmadik köztársaságot. Az 1870-ben kikiáltott s 1877-ben megszilárdított államforma hívei korántsem lehettek biztosak afelől, hogy e harmadik köztársasági próbálkozás jóval hosszabb lesz a megelőzőeknél.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon