Skip to main content

Rábeszélő

Két bemutató a Radnóti Színházban

Színház


I love You Budapest


Földes László (Hobo) estjének címe ugyanaz, mint most megjelent lemezéé. „A műsor… témája nem új, folytatása eddigi munkáimnak, a Kőbánya, a Moszkva tér, a Batthyány tér bluesnak, amelyek szintén kifejezték a városhoz való kötődésemet. Rólam, rólunk szól. Arról, hogy miért is maradtunk itt, mit rontottunk el… Mindössze egy olyan ember álmait, vízióit, arcpirító ripacsériáit fogja látni-hallani a közönség dalban-szövegben előadva, aki igazából bohóc szeretett volna lenni.” (Hobo)

A szöveget ezúttal teljes egészében F. L.



Hegedűs B. András: Egy fehér folttal kevesebb

Könyv


Fontos és sajátos szempontból kutatja Balás Piri László az ’56-os forradalom máig feltáratlan fehér foltjainak egyikét. A már megszokott visszaemlékezésekkel, átfogó (és nagyrészt sikerületlen) monografikus kísérletekkel vagy helytörténeti összefoglalásokkal szemben egy szakmai közösség magatartását és ennek a magatartásának következményeit vizsgálja 1956-ban. Az egyik megkérdezett, dr. Hősz Dezső orvos állapítja meg, hogy a forradalmi bizottságba mindenütt az elit értelmiségieket választották, nem kell hát csodálkozni, hogy a börtönökben annyi orvos is ült.

BAZ [Bán Zoltán András]: Nappali Ház,

1993/4.
Folyóirat


Számomra három centruma van ennek a folyóiratszámnak. Az első nyilvánvalóan Tar Sándor művészete köré szerveződik. Három színvonalas kritikával ünneplik a nagy írót (Károlyi Csaba, Radics Viktória, Závada Pál). Az első inkább elvi, a második meditatívabb, a harmadik önvallomásos-novellisztikus jellegű.

Bán Zoltán András: Jelenkor, 1994/1.

Folyóirat


Nagyon szép a lap első oldalán tündöklő Petri-vers, megkapó és szeretetteljesen odahajló „az agg bárdot”, az ötvenévessé lett barátját és pályatársát köszöntő Várady Szabolcs-kisesszé, és igen szellemes, nagyvonalúan „történelemhamisító” Borislav Pekic elbeszélése, Az EMBER, AKI HALÁLT EVETT, de most mégis a folyóirat teoretikus jellegű közleményeiről szeretnék legelsősorban beszélni. Van valami, nem is olyan nagyon rejtett összefüggés, egybecsengés az e nembe tartozó írások között, közülük háromra hívom fel mindenekelőtt a figyelmet.

Maloschik Róbert: Három új hazai kazetta

Zene


Az első a TŰZFAL – MAGYAR IRODALMI hallgatókönyv, Szkárosi Endre és az avantgárd képzőművész, Bernáth(y) Sándor közös munkája. „A »Konnektor«-ral… MAGYAR IRODALMI HALLGATÓKÖNYV-ünkben a magyar költészet számunkra kiemelkedően fontos darabjainak akartunk hangot adni… hogy felkavaró valóságukat ne a kötelező tisztelet pora temesse mind mélyebbre, hanem az eredeti érvényt és hatást újrateremtő mozdulat tárja azt elénk, a mi életünknek is fájdalmas részeként. A NEMZETI DAL-t mint a maga idejének radikális, lázadó punknótáját.

–kzs– [Kárpáti Zsuzsa]: Jöjjön ki Óbudára

Zene


Tavaszi Fesztivál csak márciusban lesz, de ha megnézzük a februári zenei műsorok előzetes programfüzetét, azt gondolhatjuk, hogy máris itt a tavasz. A Budapesti Fesztiválzenekar hat koncertet ad, emellett még másik tizenegy szimfonikus zenekart hallhatunk, „nagy nevekkel” a karmesterek és az előadók között. És akkor még nem szóltunk a kamarazenei estekről és előadóikról. Ebből a bőségből csak úgy tudunk kikeveredni, ha a szekrényben hagyjuk a komolyzenéhez való ruhánkat, kimegyünk Óbudára.

eseli [Sándor L. István]: Beszélnünk kell

Forgách András: Tercett
Színház


„Mit mondanak?” – kérdezné a szereplőket figyelve Vladimír. „Az életükről beszélnek” – válaszolná segítőkészen Estragon. „Hát nem elég, hogy éltek? – aggodalmaskodna újból Didi. „Beszélniük kell róla” – nyugtatná meg barátját Gogó.

Ez a kényszer mozgatja Forgách András darabjának hőseit. Beszélniük kell az életükről, szerelmeikről, szenvedélyeikről. Beszélni akarnak a sorsukról, ha már oly kiszolgáltatottak vele szemben. Szavakká formálják vágyaikat és szenvedéseiket, s a másiktól kérdeznek, ha maguk képtelenek választ találni kételyeikre.


Dárdai Zsuzsa: Szabad geometria az absztrakt művészetben


A MADI (Mouvement-Art abstrait-Dimension-Invetion: Mozgás-Absztrakt művészet-Dimenzió-Invenció) elnevezésű művészeti programot – amire rímel a FORMÁZOTT tematika és kiállítás – 1946-ban Buenos Airesben hozta létre az uruguay-i születésű, ma 80 éves Carmelo Arden Quin képzőművész-teoretikus. Esztétikájának középpontjában az életet jellemző vagy szimbolizáló mozgás áll.

A MADI-mű úgy él a térben, mint hal a vízben, és felveti a kérdést: hol kezdődik a mű, és hol a környezete? Milyen viszonylat van a belül és a kívül között?


Radics: Kellemes történet

Könyv


Felnőttmeséről lévén szó – bár talán nem tanácsos ilyen műfaji megkülönböztetést tenni, hisz a mese univerzális – rögtön előugrik J. R. R. Tolkien neve. Se vége, se hossza mesefolyamát, A gyűrűk urát úgy olvassa az ember, mintha folyóparton ülne, bambulna; nem akar semmit „kiolvasni” belőle, nem lesz tőle okosabb, csak úgy „elvan”, s közben megsejdít valamit a Létből, melyben időtlen idők óta úgy csobog az elbeszélő hang, mint a Duna vize.

Maloschik Róbert: Szkárosi, a nagy (hang)varázsló

CD


A hazai avantgárd egyik jeles személyisége, Szkárosi Endre 1986-ban Bolognában ismerkedett meg a londoni Towering Inferno hangcsoportosulással. Az ismeretségből barátság lett, s a nyolcvanas évek második felében több alkalommal is együtt „performance”-oltak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon