Ünnepelni kell. Ha nem lennének ünnepeink, nem lennének igazi értelemben vett hétköznapjaink sem, viszont a túl sok ünnep éppúgy hátul üt. Az ünnep ünnep voltát éppen az adja, hogy akkor a mindennapoktól eltérően viselkedünk. Az ünnepi rítus – szimbólum, amelyben viszont a mítosz által közvetített előidejű valóság mindennapi világa tárul fel. Fontos ugyanakkor, hogy az ünnep valóban arról szóljon, amit meg akarunk ünnepelni.
Szekfű Gyula a Szent István-évben írott nagy tanulmányát – melynek címe: Szent István a Magyar Történet Századaiban[1] – a következő gondolatokkal kezdte:
„Aki a keresztény gondolatot elvetette magától, az tényleg alig képes Szent István alakjához visszatalálni, s ahol mégis megpróbálják őt tisztán laikus, a keresztény vallástól elvonatkoztatott szempontokból méltányolni, ott többnyire csonka, félszeg, ferde vonalak jelennek meg, a történeti Szent István eleven ereje helyett iskolás rajzgyakorlatok
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 13 hét
10 év 38 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 46 hét
10 év 47 hét
10 év 47 hét