Skip to main content

Melléklet

Perecz László: „Nemzeti kultúra”: nyitott vagy zárt?

Szontagh Gusztáv és Palágyi Menyhért a magyar „nemzeti filozófiáról”

Balog Iván: Etnicitás és legitimitás összefüggései Bibó műveiben

A címben szereplő téma egy az egyben Bibó egyetlen írásában sem szerepel. Mégis, az etnicitás és a legitimitás összefüggése a szerző számos munkájában előfordul, és lényeges problémák kapcsán. Ezért érdemes megnézni, hogyan vélekedett erről a kérdésről Bibó.

Tóth-Matolcsi László: Ravasz László és Bibó István nemzetértelmezései

Előadásomban az egymással családi kapcsolatban (após-vő viszonyban) álló Ravasz László (1882–1975) református püspök, a két világháború közti magyar közélet nagyhatású alakja és Bibó István (1911–1979) jogtudós, a Nagy Imre-kormány államminisztere politikai gondolkodásának egy fontos szegmensét, nemzetfelfogásukat, illetve ennek kapcsán az alkat-diskurzusban elfoglalt helyüket vizsgálom.

Dénes Iván Zoltán: A reálpolitikus, a próféta és a szelíd lényeglátó kísérletei a magyar politikai skizofrénia feloldására

Előadásomban arra keresem a választ, hogy milyen jellegűek voltak és hogyan kapcsolódtak egymáshoz három történelmi elbeszélésbe ágyazott kollektív identitásprogram nemzetfogalmai. Mindhárom konstrukció a nemzeti alkat-diskurzus etnokulturális beszédmódjának a sajátosságait viselte magán, kettő annak paradigmatikus része és alakítója volt, a harmadik pedig a diskurzus lezárójának tekinthető.

Kovács Gábor: A népi mozgalom helye a politikai eszmetörténetben

Bibó István a Borbándi Gyulához írott levél-esszéjében megpróbálta a népi mozgalmat elhelyezni a politikai eszmetörténet színképében.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon