Skip to main content

Magyar arcképek

Balázs Bálint, Bartal Csaba: „Panasznapra nincs szükség”

Kosáry Domokossal beszélget Balázs Bálint és Bartal Csaba



Ennyi ünneplés, emlékév közepette hogyan tud dolgozni?
Nehezen, de most egyébként is két-három hetes pihenőt tartok. Nemrég jelent meg a Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című bibliográfiám harmadik kiadásának második kötete. Részben ennek a folytatásán, részben egy visszaemlékezésen dolgozom, amelynek címe terveim szerint Harminchárom nemzedék lesz.

Sz. M. [Szalai Miklós]: [Horváth Sándor pályája]


Horváth Sándor Somogy megyében, Nagyatádon született, földműves szülők gyermekeként, 1884. augusztus 6-án. A keresztségben az Imre nevet kapta. Fiatalon belépett a cisztercita rendbe, onnan azonban gyenge egészsége miatt el kellett jönnie (a századfordulón a renden belül megindult reformmozgalom rendkívül megszigorította a szerzetesi aszkézis követelményeit). 1903-ban Szabó Szádok tartományi főnök felveszi őt a domonkos rendbe. Itt kapja rendi névként a Sándort. Az osztrák-magyar rendtartomány novíciusi és tanulmányi háza ekkor Grazban van. Ide kerül Horváth Sándor is.

Szalai Miklós: Szent Tamás az ugaron

Horváth Sándor arcképéhez


Az 1870-es évektől századunk ötvenes éveinek végéig a katolikus egyház félhivatalos filozófiájának számító neotomizmus és képviselői igen csekély érdeklődést keltenek a mai szellemi életben. Nemcsak a filozófiatörténetek jelentős része hallgatja agyon a neotomizmust, hanem maga a katolikus egyház és a katolikus teológia is – a II.

Hajnal István: Szemelvények „Az osztálytársadalom”-ból



Rendi kötöttségek[1] helyett társadalomosztályok, az erők s képesség szabad érvényesülése alapján: a XIX. századnak ez a felszabadult nagyüzeme teremtette meg a modern világot, az emberi fejlődés addig ismeretlen csodás eredményeivel.

Azonban az erők szabadjára engedése önmagában primitív fokon szokta megrögzíteni a társadalmakat.

Halmos Károly: A lövészárok szelleme

Hajnal István arcképéhez


Hajnal István. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Lakatos László. Új Mandátum, Budapest, 2001. (= Magyar Panteon 9.) (306 oldal, ára 2500 Ft)

Hajnal István:

 Technika, művelődés. Tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt, a jegyzeteket és az összekötő szöveget írta: Glatz Ferenc. História – MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1993. (= História Könyvtár.

Jászi Oszkár: Annak, akit illet

Jászi Oszkár levele


Alulírott elolvastam Borsody István kéziratának, A Habsburgoktól Sztálinig: Közép-Európa küzdelme a demokráciáért [végleges címe: Európai tragédia: A Habsburgoktól a szovjetekig] legnagyobb részét. A kézirat kétségtelenül egy nagyon időszerű kérdésről szól. A XIX. század második felében számos előrelátó gondolkodó érezte úgy, hogy a Habsburg Birodalom jövője kérdésessé vált, és e témában igen sok ellentmondásos írás jelent meg.

Borsody István: Csehszlovákia és Magyarország


A nacionalizmus korában a szomszédok ritkán barátok. Inkább vetélytársak és ellenségek. Csehszlovákia és Magyarország viszonyának története sem kivétel e szabály alól. Valójában, mióta a két nemzet függetlenné vált a Habsburg-monarchiától, a csehszlovák–magyar kapcsolatok történetét egyfajta barátságtalan légkör tette egyedivé.

E sajnálatos tény természetesen nem feltétlenül tükrözi a két ország népeinek egymás iránti érzéseit. Az sem lenne szerencsés, ha ezen észrevétel valamiféle, Csehszlovákia és Magyarország szükségszerű történelmi viszálykodásáról szóló elméletet táplálna.


Koncz Lajos: Az emigráció tanítómestere

Borsody István, 1911–2000

Immár több mint 80 éve, hogy a „szabad magyar gondolat” kezdett kiszorulni a magyarlakta országokból. Az 1918-as polgári forradalom után Kossuth nyomdokain haladva ismét megelevenedett az, amit a „szellem emigrációjának” is nevezhetünk. Ez az emigráció nemcsak személyek, hanem eszmék menekülését jelentette a magyar politikai gondolkodás küzdőteréről. Harminc évvel később, miután a vasfüggöny legördült, már csak a Nyugatra szakadt politikusok, történészek, publicisták, írók képviselték a szabad magyar gondolkodást.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon