Skip to main content

Kultúra

Dragomán György: Tántiszórák

Mesék a Palotából

Angyalosi Gergely: Nem lehet nem külföldinek lenni – homo duplexek egymás között

Pór Péterrel és Vajda Mihállyal Angyalosi Gergely beszélgetett a Nyitott Műhelyben arról, hogy mindannyiunknak számos énünk van

Szüts Miklós: Ez elment vadászni

A cikk a Beszélő januári számában olvasható.

Darvasi László: Virágzabálók

Regényrészlet

A gőzfürdőből jött, ahol alaposan kiáztatta és átmasszíroztatta a testét, farkaséhes volt, és elégedett. De nem volt ideje tányér fölé hajolni, levél várta Léni néninél. A rongyos fiú, aki átadta az ismerős borítékot, türelmesen pislogott rá, hogy megkapja a bérét. Péter aprópénzt dobott neki, aztán óvatosan, hogy újra leragaszthassa, ha szükség lenne rá, felbontotta borítékot. Az első pillanatban tudta, kitől jött a levél, ismerős volt a selymes tapintású, halvány boríték s az ő nevét lekaristoló, könnyed tintavezetés.

Szijj Ferenc: Növényszöveg

regénydarab (c)

Előzmények: Vízszintes, függőleges – Hol az Ararát? – A Karvalics leptopja – Aranka szenvedélye: régiségek – Csontok a dobozban – A halottak közül ki volt áruló?

Bazsányi Sándor: Inkább a költő

Szókratész, Kalliklész, Platón – I. rész

Márton László: Transz-ból Cisz-be

Három nagy, összegző jellegű kötet után egy negyedik, kevésbé monumentális, de nem kevésbé koncentrált summázat – ez volt első olvasói benyomásom Térey János Ultra című verseskönyvéről. Ezt követően többször is elolvastam; szemügyre vettem versenként részleteiben is, megkomponált kötetként egészében is. Ha egy mondatban kellene értékelnem a könyvet, továbbra is azt mondanám, amit első olvasás után.

Bátorfy Attila: Az elektronikus tánczenei kultúra mint ellenségkép Magyarországon

A drog, a deviancia és a zaj

Szilasi László: A középső Liberátor

(Árpádharagos, 1944. szeptember 21.)

Bán Zsófia: Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek

[Testnevelés]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon