I.
A közkeletű vélekedés szerint a liberális szemléletnek leginkább megfelelő gazdasági berendezkedés a szabadpiaci versenyre épül, és az állam számára csak ennek megfelelő működésének biztosítását írja elő. Persze, akik így vélekednek, nem veszik figyelembe a liberalizmus tagoltságát, és tévesen azonosítják a libertarianizmus[1] gazdasági hitvallását az egész eszmerendszerével.
Kis János hosszú időn át egy államszocialista rezsimben élt. Ez a rendszer nemcsak arra érezte feljogosítva magát, hogy a személyes meggyőződések körébe tartozó kérdésekben állást foglaljon, hanem arrogáns módon kötelezően elvárta az alattvalóitól, hogy azonosuljanak a rendszer ideológiájával. Nem csoda hát, ha Kis János megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozta az állam semlegességének problémáját, mindenekelőtt azt, miért kell a liberális államnak semlegesnek lennie. Ezt nemcsak a liberális elmélet iránti általános érdeklődése magyarázza.
Talán szerencsésnek mondható az az eszmerendszer, melynek kemény kritikája jó kétszáz évvel azelőtt megszületett, mint maga a névvel is megjelölhető kritizált koncepció. A liberalizmus, liberálisok kifejezés viszonylag késői – a XIX. század első évtizedeinek terméke –, az antiliberális retorika viszont teljes fegyverzetben ugrott ki a XVII. századi hitvitázók fejéből.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 28 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét