Skip to main content

Ki-Betekintő

–márton–: Bácska–Budapest, via Bosznia: négyórás út – három hét alatt

Kinek van több joga a biztonsághoz?


A csonka összetételű belgrádi Államelnökség úgy rendelkezett, hogy a katonaköteles férfiak csak a katonai hatóságok különengedélyével hagyhatják el Jugoszláviát. Ennek ellenére, aki csak teheti, menekül a mozgósítás elől. Egyikük, aki a határtól alig egy órányira lévő községből indult el, három hét alatt ért Budapestre. Lapunk munkatársa már itt beszélgetett vele:

„Községünk tartalékosait az elsők között mozgósították. A rádió óránként bemondta, kinek hol kell jelentkeznie. Tudtam, hogy menni kell, mégsem mentem.


Márton József: Vasárnapi ebéd

Tudósítónk a nagyatádi menekülttáborban járt
Kinek van több joga a biztonsághoz?


A fater a kapuban állt. „Jól jön egy kis kiegészítés, ami pénzt, itt kapok, azzal is be tudok tömni pár lukat” – mondja. Nem hiszi, hogy alkalmazása rövid lesz, „azt hiszem, a java még hátravan”. Horvátul nem tud, de ráérez a szavakra, és intézkedik.

Vasárnap van, hideg szél fúj, a portásfülke előtt keresek menedéket. Nagy számban jönnek látogatók: a portán leadják az útlevelet, megvizsgálják a csomagokat, aztán találkozhatnak azzal, akihez érkeztek. Este hat óráig el kell hagyniuk a tábor területét. Éjszakára nem maradhat senki.


Nagy Boldizsár: A zuhanó kapurostély

Kinek van több joga a biztonsághoz?


Ahhoz, hogy megfelelőképp értékelhessük a menekültstátust kérelmezők számának ugrásszerű növekedését, figyelembe kell vennünk, hogy a fejlett európai országokba vezető szokásos bevándorlási utak lezárultak.

Kinek van több joga a biztonsághoz?


Kinek van több joga a biztonsághoz? – kérdeztük néhány héttel ezelőtt közölt „idegenügyi” összeállításunkban (Beszélő, 1991. november 16., Varga Kristóf: Színesen; Neményi László: Gyűlölet és politika; Kolschitzky Gaszton: Ausztria csak az osztrákoké?). Akkor a fogadó (pontosabban: nem fogadó) országokban rohamosan terjedő idegengyűlöletről írtunk, most elsősorban a menedéket keresők helyzetét kívánjuk bemutatni – a nemzetközi jog adta lehetőségek tükrében.

Az ürügy pedig: december 10. – az emberi jogok napja.


Szőke Katalin: A keményvalutától a lágy rubelig


A terjedő „ökonokrata” szemlélet visszásságairól írva, Könczöl Csaba a Beszélő június 1-jei számában említést tett – egyebek között – a Szovjetunióban tanuló magyar diákok ezzel összefüggő gondjainak növekedéséről is. Mi a helyzet e téren, ha egy futó utalásnál alaposabban szólunk a kérdésről?

Jelenleg a Szovjetunióban 411 magyar hallgató tanul, tíz városban, ötvenhárom felsőoktatási intézményben.


T.G.Á. [Tóth Gábor Ákos]: Albániáról – másképp

Tiranai beszélgetések irodalomról és színházról


Ott-tartózkodásom egyik estéjén vendéglátóim színházba invitáltak. Nem tagadom, az épület láttán Herzog Fitzcarraldója ötlött az eszembe. Kívülről akár egy kisvárosi mozi is lehetett volna… ám ez a puritán környezet igazi csodákat rejtegetett. Aznap este valóban profi, technikailag és színészi-rendezői megoldásaiban európai színvonalú előadást láttunk, amely – az elmúlt év őszén Franciaországba emigrált – nemzeti géniusz, Ismail Kadare Ki hozta a Doruntinát?

Perneczky Géza: Mennyire lehet „civil” egy demokrácia?


A városi tanács olyan, mint egy torta

Először azt a címet akartam adni ennek az írásnak, hogy „Példaképeink a németek: hivatalban és civilben”, de aztán elbizonytalanodtam; valaki még azt hihetné, hogy tudományos színezetű tanulmányt fog olvasni. Másrészt pedig példaképeinket követni is szoktuk, ugyebár…

Maradjunk tehát a tényeknél.




Szegal Borisz: Doylestowni levél

(amerikai választások – 1990)


Doylestown? Bucks pennsylvaniai megye székhelye, Philadelphiától 45 km-re északra. Kb. 8500 lakosa, négy általános, két „kis-közép” (junior high) iskolája és két gimnáziuma, elképesztően korszerű könyvtára, kórháza, kilenc bankja, négy, egyenként pesti Sugár méretű bevásárlóközpontja, egy borkereskedése és egy sörüzlete van (élelmiszerüzletekben szeszes italokat nem árulnak). A hívők több baptista, katolikus, református, metodista, kvéker, evangélikus, zsidó és adventista templom, illetve imaház közösségéhez tartozhatnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon