Skip to main content

Kerekasztal

Kende Péter: Hol a határ?

Beszélő-est a Friedrich Naumann Alapítvány Liberális Társalgójában


Kende Péter: Kicsit puskaporos szagú témáról fogunk ma beszélgetni: nem egyszerűen fontos elméleti, hanem nagyon is véres gyakorlati realitások megvitatására készülünk. Két csomópontja lesz a beszélgetésnek: az egyik az autonómia és az önrendelkezés kérdése, a másik pedig a határok érinthetetlenségének, illetve megbolygatásának a problémaköre.

A kisebbség körül folyó viták súlypontját éveken át a kisebbségi jogok kérdése képezte, az utóbbi időben viszont az autonómia és az önrendelkezés egymással összefüggő két elve került középpontba. Egyetértenek-e ezzel váltással?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon