Skip to main content

Játéktér

Balázs László Kristóf: Nem hasad tovább?

Paks, és ami utána van


Kötegelés

A reaktor üzeme során az urán-dioxid pasztillákban lévő urán hasadása termeli az energiát. A 7,6 mm átmérőjű pasztillák úgy készülnek, hogy urán-dioxid port magas hőmérsékleten és nagy nyomáson henger alakúra sajtolnak, keramikus szerkezetű anyagot hozva ezzel létre. Mintegy 250 darabot helyeznek egymásra a két és fél méteres cirkóniumcsőben: ezek alkotják a fűtőelemet. 126 db fűtőelem méhkaptárszerű elrendezése adja az ún.


Fridli Judit: A haldokló magányossága


Félünk a haláltól. És félünk a haldoklástól; gyors és könnyű halált kívánunk magunknak. A haldoklástól való félelmet erősíti bennünk, hogy az életfenntartó kezelések, életmentő beavatkozások drámai fejlődése korlátlannak tűnő lehetőséget ad az orvosok kezébe, hogy kínlódásteli haldoklásunkat meghosszabbítsák.

Az érzelmi támogatás elvesztése, testi-lelki elszigeteltség fenyegeti azokat, akik sivár kórházi környezetben fejezik be életüket.


Szalai Erzsébet: Eredeti tőke-átcsoportosítás és szociális jogok

A köztársaság állapota


Minden témaválasztás értékválasztás: nekem a köztársaság állapotáról a szociális jogok helyzete jut elsősorban az eszembe. Mert az alapvető szociális jogok érvényesülése nélkül nemhogy a köztársaságnak, de valójában magának a társadalomnak a létezése is kétségessé válik.

Nálunk a szociális kérdésekről – különösen az értelmiség körében – valamiféle szentimentális leereszkedéssel szokás beszélni.


Lányi András: Átmeneti demokrácia

A köztársaság állapota


Nálunk az 1989-es rendszerváltozással kapcsolatban a „demokratikus átmenet” kifejezés vált közkeletűvé, és különös módon senkinek se tűnt fel, hogy ez nem átmenetet jelent a demokráciába, hanem a demokrácia átmeneti jellegét sejteti. Ez az össznépi nyelvbotlás történelmi tapasztalatot tükröz: az alkotmányos demokrácia korszakai (pillanatai?) Magyarországon mindig rövid átmenetet képeztek két nem-demokratikus politikai berendezkedés között.

A köztársaság állapota


Az Eötvös Károly Intézet 2003. február 17-én kerekasztal-beszélgetést rendezett A Köztársaság jelene címmel. A résztvevőket arra kérték, hogy tartsanak vitaindítót és cseréljenek eszmét olyan, általuk szabadon választott kérdésről, amely a köztársaság állapota szempontjából szerintük most különösen fontos. Lányi András író: Az átmenet demokráciája; Sajó András alkotmányjogász: Szt.

Udvarvölgyi Zsolt: Tizenöt éves az Ungvári Hungarológiai Központ



A peresztrojka csúcspontján, 1988. január 14-én jött létre az Ungvári Hungarológiai Központ az ukrán és magyar minisztériumok támogatásával, Lizanec Péter nyelvészprofesszor vezetésével. Az időközben méltán Európa-hírűvé vált központnak bőségesen volna mit ünnepelnie a 15. évfordulón, ám a jelen sanyarú helyzet inkább ünneprontásra ad okot.

Balla D. Károly: Egy önmaga ellen dolgozó kisebbség

Hozzászólás Hunčík Péter írásához


A Magyarországgal szomszédos államok magyar népcsoportjai bizonyos szempontból az öszvérre hasonlítanak. Ezen nem csupán az anya- és „apa”-országuk különbözőségét értem (a ló és szamár analógiájára); hanem arra is gondolok, hogy míg ezek a kisebbségek földrajzilag és etnikailag aránylag stabil, addig jogilag és politikailag igen labilis formációkat képeznek. Ezek a kettősségek befolyásolják a róluk kialakult véleményeket és a hozzájuk fűződő viszonyulásokat is.

Hódi Sándor: Magyar–magyar viszonyok

Pszichológiai sajátosságok vagy politikai játszmák? Hozzászólás Hunčík Péter írásához


Annak, aki a határon túli magyar kisebbségek ügyét a szívén viseli, nem kis csalódással kell tudomásul vennie, hogy a rendszerváltás óta – immáron tizenhárom éve – a kisebbségi kérdés rendezése terén semmilyen érdemi előrelépés nem történt. Bár haladás nincs, a magyar politikai élet szereplői mégis elégedetten dörzsölik tenyerüket, legalábbis úgy tesznek, mintha az EU-csatlakozás küszöbén e téren minden a legnagyobb rendjén lenne.

Hunčík Péter: Etnikai immundeficites szindróma – EIDS


Kisebbségek, kipipálva


Bár az elmúlt években több olyan kutatás eredménye látott napvilágot, amely a többségi-kisebbségi viszony társadalmi-lélektani vetületeit boncolgatta (jómagam három könyv megírásában vettem részt: Ellenpróbák; Feszültség-előrejelző rendszer; Confidence building in the Carpathian basin), a politikai elit nemigen vett tudomást ezekről a felmérésekről.

Kelemen László: Magyarország és a NATO

„Elfelejtődünk, kimaradunk, elszigetelődünk”


A kormányváltás óta a honvédelemmel és a honvédséggel összefüggő kérdések szinte folyamatosan napirenden vannak a sajtóban: az önkéntes haderő bevezetése, a Gripen-szerződés módosítása, a nemrég beszerzett MISTRAL-rakéták látványos kudarca, Magyarország részvétele az afganisztáni misszióban, „iraki amerikai civil katonák” kiképzése Taszáron stb., amikor pedig nyilvánosságra került, hogy NATO-vállalásainkat nem megfelelően teljesítettük, az ágazat néhány hétre kifejezetten a közérdeklődés fókuszába került.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon