„És mondja, akkor mi volt az oka az egésznek?” – „Természetesen a baktérium” – felelte Simicskó képviselő a TV 2 kérdésére az Alföldi Kiképzőközpont kalocsai laktanyájában történt gennyes agyhártyagyulladásos eseteket kommentálva.
1996 novemberében hosszadalmas tárgyalássorozat vette kezdetét a Fővárosi Bíróság épületében, dr. Varga Zoltán tanácsa előtt. Az ügyész a vádlottat, Lupis Józsefet – aki az 1990. évben elfogadott első „újkori” értékpapírtörvény (1990. évi VI. tv.) égisze alatt az elsők között alapított brókercéget – milliárdos kárt okozó csődbűntett, másodsorban különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás, harmadsorban pedig folytatólagosan művelt magánokirat-hamisítás bűntettének elkövetésével vádolta.
Az „átmeneti gazdaságok” kutatóinak társaságában három vonatkozásban szokás a puha költségvetési korlátot emlegetni. Először is egyes intézmények működésének tömör és neheztelő minősítéseként (legyen szó akár a bankszektorról, akár az egészségügyről, vagy akár egy egész ország költségvetéséről) használatos a fogalom; ilyenkor a puha költségvetési korlát diagnosztizálása potenciálisan veszélyes fejleményekre hívja fel a figyelmet. Olykor a fogalom említése nem más, mint puszta főhajtás (az egyébként ilyenkor a rendszergazdász szerepébe állított) Kornai János előtt.
Amikor a szabaddemokraták legutóbbi küldöttgyűlésüket tartották november végén, a magyar liberális párt mély válsága már mindenki számára – aki akár cseppnyi érdeklődéssel követi a honi közéletet – világos kellett, hogy legyen. Az SZDSZ mai tanácstalanságáról és zavarodottságáról szóló kijelentések éppúgy a köznapi bölcsességek tárházát gyarapítják mára, amiként valaha a „kíméletlen céltudatosság”, a „mindentudó arrogancia” voltak a párt vélt legjellemzőbb jegyei.
A zsebre bírságoló
A rendőr törzsőrmester társával a városban mint körzeti megbízott gépkocsizó járőrszolgálatot látott el. Utasként hozzájuk csatlakozott egy rendőr hadnagy is. Az est folyamán egy ittas vezetővel szemben intézkedtek, akinek kilátásba helyezték, hogy 10 000 Ft ellenében az intézkedéstől eltekintenek. Az eljárás alá vont személy ebbe beleegyezett, a gépkocsiját a helyszínen hagyta, és elindult a rendőrök által kért pénzösszeget megszerezni.
Zsuzsi: Anyukámnak volt még egy barátja, aki nem élettársa. Velünk lakott, a barátja. És az se, az se nagyon kapcsolódott hozzám. Nem is érdekelt, engem se. Őt se. Anyukám se… Őt se. Szóval nem látszott rajtuk, hogy szeretnek, mert nem mutatták ki. Amit anyunál észrevettem, hogy egész nap legalább százszor magához hív, és én hozzámegyek.
Riporter: A mostohaanyukád…
Zsuzsi: Igen. Az igazi soha nem hívott oda. Én nem is mentem, mert éreztem, hogy ő engem nem szeret, hát akkor minek menjek oda hozzá?
Nem nagy ügy, ráadásul jóval a rendszerváltás előtt történt. Idézünk persze mindjárt újabbakat is, igaz, manapság, mint látni fogjuk, már inkább készpénzre hajtanak a közbiztonság egyes eltévelyedett őrei. Kényes téma ez, felelőtlen vádaskodásoknak nincs helye. Ezért az alábbiakban kizárólag a bírósági gyakorlatból közzétett konkrét eseteket említek (a vázlatos, kis hazai „korrupciótipológiát” lásd a keretben), a Bírósági Határozatok című kiadványban publikált szövegen csak apróbb, az érthetőséget szolgáló javításokat téve.
Azokat a szülőket nevezi így a gyermekvédelem, akiknek a gyerekei nevelőszülőknél nevelkednek. Vannak szülők, akik valami miatt alkalmatlanok a nevelésre. Vannak ilyenek a konszolidált, jómódú rétegekben is, de úgy tűnik, ők ezt megengedhetik maguknak. Mint ahogy az alkoholizmus, a drogfogyasztás is csak a peremhelyzetűek esetében kerül a társadalom látókörébe, a szülői alkalmatlanság is meghatározott társadalmi réteg jellemzőjeként ismeretes. S noha a probléma semmiképp sem etnikumfüggő, napjainkban leggyakrabban a cigánysággal kapcsolatban merül fel.
Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek. (…) Te szamár – mondom neki elkeseredve –, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára?
A kormányváltást követő parlamenti hidegháborúban alig-alig van olyan kérdés, amiben a kormányzó és ellenzéki pártok között megvan a minimális egyetértés ahhoz, hogy a megegyezés reményében folytathassanak tárgyalásokat egymással. Úgy tűnik, hogy ezek legfontosabbika a hatályos választójog reformja. A tárgyalások folytatásának alapja, a vélemények „legkisebb közös többszöröse” – túl a reform szükségességének úgy általában való hangoztatásán – az, hogy mindegyik párt deklarálta elkötelezettségét a parlament létszámának csökkentése mellett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 4 hét
10 év 29 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét