Skip to main content

Eörsi János

Solt Ottilia: A szociális Európába kívánkozunk!

Beszélgetés Forgács Pállal


Beszélő: Milyen szakszervezet vagytok ti, ha nem liberális?

– Semmilyen párthoz nem akarunk kötődni. A liberális pártokhoz sem. Ellentéteink vannak alapvető kérdésekben, legalábbis egyes liberális barátainkkal.

Többen hajlamosak felidézni az olyan országokban keletkező veszélyt, amelyekben a szakszervezet erős monopolhelyzetben van, és így akadályává válik a gazdasági folyamatoknak. Magyarországon viszont ilyen veszély nincs, a szakszervezetek gyengék és megosztottak.




Fenyő Márta: Élénkítsen lassabban!

Négymilliárdos alapítvány


Valami mégiscsak történik, ha megkésve is (bár annál sietősebben.).

Eörsi János: [Hős királyunk! Vigyázz magadra...]

F. Havas Gábor: Eörsi Janó (1953–2005)

Amikor a 80-as évek végén közelebbi ismeretségbe kerültünk egymással, majd a hetilap Beszélőben munkatársak lettünk, mindenki Janónak hívta, aki korábban is ismerte már. Nem túl meglepő, hogy Janónak szólítanak valakit, akinek János a keresztneve. Az embernek mégis az volt a benyomása: ezt a becéző változatot kifejezetten ő ihlette, miatta találták ki, annyira illett rá, annyira elképzelhetetlen lett volna bármi más helyette.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon