Skip to main content

Egészségügy

Bokor Judit: „Mi nem túlélni akarunk…”

Bemutatkozik egy működő egészségügyi magánvállalkozás


V. P.: Anyavállalatunk, az Elbit izraeli számítástechnikai és híradástechnikai cég kb. 1,5-2 éve kezdett érdeklődni a magyar egészségügyi piac iránt. Sokáig elhúzódó alkuk, tárgyalások után létrejött a megállapodás, és attól számítva 3 hónap alatt átépítették azt a kihasználatlan raktárépületet, amelyet a kórház – bérleményként – a rendelkezésükre bocsátott. Erre a munkára mintegy 50 millió Ft-ot fordítottak, míg a beépített műszerek értéke 5 millió dollár körüli. Ezek a gépek valóban csúcstechnológiát képviselnek.

Bokor Judit: Elásták a csatabárdot?

Megállapodtak az önkormányzattal a XIII. kerületi körzeti orvosok


Amikor az egészségügyi reform lehelete megcsapta a körzeti orvosok háza táját, a XIII. kerületben bizalmatlansági válság robbant ki az orvosok és az önkormányzat között. A vita középpontjában először az önkormányzat hatáskörének kérdése állt (Beszélő, 1991. április 20., május 11., május 25.). A csata – úgy látszik – azóta is dúl; az elmúlt hetekben több lap hírt adott különböző összeütközésekről.

Pető Katalin: „Szabadon mozoghat, azon kívül, hogy felállni nem tud…”


Fel kellett szerelni 1-2 ilyen hálót – mesél tovább narrátorunk –, mert ebben a nyugtalan beteg nem tudja szétverni a saját fejét. Más helyeken kényszerzubbonyt alkalmaznak. A búcsúszentlászlóiak megfigyelték, hogy a háló alatt tartott beteg kevésbé van elgyötörve, mint az, akinek kezét-lábát kikötik. Van egy vaságyuk is. Ezt azért kellett beszerezni, mert volt olyan beteg, aki nap mint nap lerágta a hálót. (Vagyis – jövök rá lassan –, itt a vaságy kifejezés nem egy ágy keretének anyagát jelöli.

Bokor Judit: Gyalogtúra a Gyöngyösi sétány körül


Az útravaló: van itt valami zavaros egészségügyi vállalkozás. Valahol a XIII. kerületben, az Árpád hídnál. A Vitalorg. Úgy jegyezték be, hogy „egészségügyi szolgáltatásokat szervező kft.”, közben pedig állítólag egy közönséges rendelő. Még a régi tanácstól béreltek ki egy bölcsődét, több évre előre lekötve a feltűnően alacsony bérleti díjat, úgyhogy vitába is keveredtek az új önkormányzattal. Azt mondják, a tb is segíti őket. A vezető éppen az a dr.

Az önkormányzat ugyanerről

Túlélők és élniakarók


Meg vagyok döbbenve azon, amit Dénes doktor állít. Szerintem az önkormányzat és a kerületi orvosok megállapodást kötöttek: mi tudomásul vesszük, hogy az orvosok szervezkednek, sőt természetesnek tartjuk, s ha az egészségügyi alapellátás felelősségét a törvény az önkormányzatokra ruházza, akkor pályázatot fogunk kiírni a vezetői állásra. Dénes doktor ezt a megbeszélésünkön úgy fogalmazta meg, hogy az önkormányzat „a nyakunkra akar ültetni valakit”, de igyekeztünk meggyőzni, hogy eszünk ágában sincs.

–lt [Solt Ottilia]: A Madách téri fogorvosok esete

Túlélők és élniakarók


A Madách téri szakorvosi rendelőintézet az egészségügy utolsó átszervezési koncepcióját követve „integrált” intézmény: a kerület kórházának, a Péterffy Sándor utcai kórháznak a fennhatósága alá tartozik. (Az egyszerű halandók – a betegek – talán nem is tudják, hogy az őket a területi elv alapján kötelezően ellátó kórházak, rendelőintézetek és körzeti orvosok egy szervezetbe integrálódtak, egy közös pénzből gazdálkodnak, és közös csúcsigazgató felél értük.

Ara-Kovács Attila: Önkormányzat kontra autonómia?

Túlélők és élniakarók


– Az új önkormányzatok tehát kész orvosi-szakmai szervezetekkel találták magukat szemben?

– Igen. Ugyanis a körzeti orvosok már a régi szisztémában is eléggé kiszolgáltatottnak érezték magukat. Ráadásul a tanácsi rendszer felbomlásával egyre bizonytalanabbá váló viszonyok veszélyeztették az egészségügyi alapellátást is. Ezért jött létre – szakmai és érdekvédelmi szervezetként – a kollégium. Közvetlenül ezt követően hoztuk létre a Körzeti Egészségügyi Dolgozók Független Szakszervezetét is, legutóbb pedig az Orvosi Kamara XIII. kerületi szervezetét.


Túlélők és élniakarók


Egészségügyünk beteg – ezt évek óta tudjuk. Tudja a mindenkori egészségügyi kormányzat, tudják a közgazdászok, tudják az orvosok, és nem utolsósorban a betegek, akiknek rengeteg idejükbe, utazgatásukba kerül a szakellátások közötti bolyongás, a hosszú várakozás. Kézhez kapott fizetésünk mellé – elvben – az állam természetbeni juttatásként adja a teljes körű egészségügyi ellátást, mégis fizetünk, nem is keveset, s nemcsak a „fizetőképes" páciensek, hanem mindenki.

Upor Péter: A beteg mint ember

Betegjogok


Beszélő: Professzor úr, ilyen esetekben kérik-e a beteg hozzájárulását ahhoz, hogy orvostanhallgatók vagy más kívülálló személyek is részt vehessenek a vizsgálaton?

– Kivétel nélkül minden orvosi beavatkozáshoz szükséges az állampolgár hozzájárulása. Az állampolgárt tájékoztatni kell arról, hogy joga van tiltakozni. Ez természetesen a vizsgálaton jelen levők személyére is vonatkozik. A páciensnek jogában áll tiltakozni bármely a vizsgálaton jelen lévő személy jelenléte ellen. Ezeket a jogokat minden körülmények között figyelembe kell venni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon