Skip to main content

Csto gyelaty

[Kis János]: Levél a Valóság szerkesztőihez


Tisztelt Szerkesztőség!

Folyóiratuk májusi számában Gyurkó László (maga is a szerkesztőbizottság tagja) ezt írja: „Van már, ha nem is de jure, de facto bejegyzett szellemi ellenzékünk. Nincs ebben semmi különös, minden országban van ilyen vagy olyan.” Ez a hang más, mint amit a de jure bejegyzett sajtótól megszoktunk. Más, mint a Népszabadság főszerkesztő-helyettesének titkosrendőri rágalmai, más, mint az Új Tükör főszerkesztő-helyettesének ízetlen személyeskedései. A higgadt tudomásulvétel hangja ez.


–Solt– [Solt Ottilia]: Utójáték


Lassan elcsitulnak az 1986. március 15. kavarta hullámok. Már csak egy-egy fellebbezés, egy-egy megkésett nyilatkozat loccsan.

A „Március 15. Polgárjogi Mozgalom” (lásd Beszélő 16.) – ígéretéhez híven – igyekezett felkutatni azokat, akiknek bármilyen bántódása esett március 15-én, és nyomon követni a további fejleményeket.

A következő adatokat gyűjtötte össze:

Az elszántabb menetelők, tehát azok között, akik a Batthyány téren délután bevárták az igazoltató rendőröket, és akik este is elindultak, kb.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon