Skip to main content

Budapest beszélt

Benyó Bertalan: Hiányzó fejlesztések


A Tárna utca


Budapesten a külső kerületek közötti kapcsolatok javítására soha nem jut pénz, így azok fokozatosan gyengülnek, leépülnek. Jellegzetes sorsú a Tárna utcai (leendő) közúti felüljáró, amely a távlati Munkáskörút része lenne.

A Munkáskörutat a különféle rendezési tervek úgy rajzolták meg, hogy az a külső körvasút mentén haladna, majd az ív meghosszabbításában a Határ út, a csepeli Budafoki út, a csepel–albertfalvai híd és a Rózsavölgy irányát követné.



Foltányi Zsuzsa: Rákstatisztika Budapestről


Rengeteget beszélnek a rákról, hogy Magyarországon igen magas a daganatos megbetegedésekben meghaltak száma. A lakosság számához viszonyítva Ausztriánál 22, Svédországnál 66 százalékkal nagyobb az emiatti halálozási arány. Nálunk minden ötödik ember rákban hal meg. 1960 és ’86 között – a statisztika szerint – a férfiaknál a rosszindulatú megbetegedések miatti halálozás 50 százalékkal nőtt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon