Skip to main content

Beszélő

Mink András: Nyeregben az MDF?

Mink András
MDF országos gyűlés


A hét végén megtartotta a szokásos karácsony előtti országos gyűlését a legnagyobb kormánypárt. A Műegyetem aulájában szerényen nyíló tulipánok, nyugalmat árasztó, hatalmas zöld kárpitok fogadták a belépőt. A terem fölött lebegő szellemként az egyszerű, ám annál kifejezőbb dekoráció: Csengey Dénes szavai (Európába, de mindahányan), alattuk az EK kék, tizenkét csillagos zászlaja, jelezvén a kormány külpolitikai sikereit, végül legalul a diszkréten megbúvó nemzeti lobogó. A pódiumra vonuló elnökséget vastaps köszöntötte.

F. Havas Gábor: Rendőrszociális piacgazdaság


Kupa Mihály a miniszteri expozéban ugyan igyekezett úgy bűvészkedni a számokkal, hogy az ellenkezőjét hitesse el, de mindezt nem túlságosan nagy meggyőze) erővel tette. Jövőre a tervek szerint 642 milliárdot fordítanak szociálpolitikai célokra – mondotta a pénzügyminiszter –, ami 122 milliárddal (22 százalékkal) több az ideinél. Ennél fogva a szociálpolitikai jövedelmek lépést fognak tartani a gazdasági jövedelmek növekedésének mértékével, s igaz ez a családi pótlékra és a nyugdíjra is.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Magánközlés


Az elmúlt napokban többen megkérdezték, miért nem fogadtam el a jelölést az ügyvivői testületbe. Mindenkinek elmondtam: két héttel a küldöttgyűlés előtt a Beszélő szerkesztősége úgy határozott: kis stábunkból nem lehet két személy ügyvivő, mert akkor „ki marad a boltban?” Így esett a választás Solt Ottiliára. A lap meg akarja őrizni kritikus távolságtartását az SZDSZ új vezetésével szemben is.

Kőszeg Ferenc: Nem játszunk a Péterrel, avagy ki a skizofrén?


„Ti azt mondtatok: Döntsön az erőszak
----------------------------
s döntött az Erőszak…
mi jogotok beszélni többé?”
Babits: Bár lenne a hangom…

Túl voltunk az idegőrlő, kétnapos küldöttgyűlésen, túl a két hónapos választási kampányon, amelynek kezdetén éppen TGM fejezte ki a legdrasztikusabban a pártvezetés hangulatát: „Tölgyessy esetleges elnöksége végveszélybe sodorná az SZDSZ-t.” (Népszabadság, október 5.) Az ügyvivői testület mereven visszautasított minden közvetítési kísérletet, minden olyan ötletet, hogy Tölgyessy elnök






Szabó Miklós: Az SZDSZ Szabadelvű Körének platformja


A küldöttgyűlés után világosabb mint eddig, hogy az SZDSZ-ben két stratégiai vonal van, amelyekre platform épülhet.

Az egyik vonal a mai magyar liberalizmus fő ellenfelét a megvert kommunista rendszer utódaiban látja. E vonal hívei számára az ország alapvető politikai problémája, hogy még mindig jelentős pozíciókban vannak korábbi kommunista vezetők.


Eörsi István: Szóvá teszek egy ízléstelenséget


Kis János jó előre bejelentette, hogy az SZDSZ novemberi küldöttgyűlésén lemond pártelnöki tisztéről. Néhány nappal a nevezett időpont előtt a Beszélő elemzést közölt „Kis Jánosról és az SZDSZ-vezetésről”. Ennek az a summázata, hogy „Kis János pártelnöki működése valóban kudarcként értékelendő”, milyen pompás, hogy végre lelép.

Vajda Zsuzsanna, a cikk szerzője egyszerű módszerrel él. Elismerést tartalmazó idézeteket válogat ki Tamás Gáspár Miklós és szerénységem Kis Jánossal foglalkozó írásaiból, és ezeket összefüggéseikből kiragadva az olvasó nyakába zúdítja.


F. Havas Gábor: Sértődéscsere


A demokratikus ellenzék igen jelentős erkölcsi tőkét halmozott fel a Kádár-korszak utolsó egy-másfél évtizedében. Ez az erkölcsi tőke bőségesen kamatozott a rendszerváltás időszakában. ’89 végén, ’90 elején a szabad demokraták rohamosan növekvő tábora büszke volt vezetői múltjára, s az eldurvuló választási kampány mocskolódására fittyet hányva önérzetesen kitartott mellettük. Igaz, a sorozatos sikerek (a kerekasztal-tárgyalásokon betöltött szerep, a négy-igenes népszavazás, Next 2000, Duna-gate) közepette ezt könnyű volt megtenni.

révész: Szabad tévé – magyar tévé

Beszélgetés a médiatörvényről


Balázsi Tibor: Mielőtt bármit is kérdeznél, azt szeretném elmondani, hogy sok hónappal a vita elkezdése után most már r agyon fontos lenne, hogy megszülessen a médiatörvény.

Két okot mondanék. Az egyik ok az könnyen belátható mindenki számára: egy csomó cél csak úgy érhető el, ha ezen a területen is rendezettek a viszonyok. Politikai, gazdasági, kereskedelmi szempontból is fontos, hogy legyen egy szabályozott kritériumrendszer, amely rendszeren belül például a kereskedelmi televíziók és rádiók működhetnek ebben az országban. A másik megfontolás politikai jellegű.


Szabó Miklós: Keresztény-nemzeti szabadelvűség?


Az SZDSZ-ben két irányzat küzd egymással. Ez a két irányzat alkalmas arra, hogy reá politikai platform épüljön. A két irányzat nem ideológiai, világnézeti különbség alapján határolódik el, hanem két stratégiai orientációt jelent:

1. A „rendszerváltás” platformja

Lényegi alapelve az, hogy az SZDSZ legfőbb stratégiai célja a rendszerváltás végigvitele. Ebből következik, hogy aktuális ellenfelei a korábbi vezető pozícióból még el nem távolított kommunisták. Hozzátehetem: általában a kommunisták.




Solt Ottilia: Egyhangú kilátások, avagy nincs kiút?

Kormányzati és önkormányzati cigánypolitika


Lírai prológus

1970-ben, szinte véletlenül, úgy csöppentem bele a magyarországi cigányok életkörülményeit és társadalmi helyzetét vizsgáló, nagy, átfogó kutatásba, hogy semmit nem tudtam a cigányokról.

A legkevésbé sem volt jó véleményem a rendszerről, amelyben éltünk, mégis sokkolt egy akkoriban idekeveredett bolíviai ismerősöm megjegyzése.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon